Képaláírás: Feszty Árpád falfestménye a törvénykezési palota esküdtszéki termében
Mátyás király megadja a népnek a szabad költözködés jogát.

Ismertető szöveg: Az új törvénykezési palota esküdtszéki termét már úgy tervezték, hogy fali képek is díszítsék, s a nemes egyszerűséget, a terem méreteinek harmóniáját, komolyságát, a szemléltető művészet ide illő ábrázolással emelje, s a hely jelentősége szerint hangulattal, képzelettel töltse el azt, ki ide belép.
A fali képek elkészítésével Feszty Árpádot, a fiatalabb festői nemzedék e gyorsan kiemelkedett jeles tagját bízták meg, ki az operaház csemege-termébe, a nemzeti színház emeleti csarnokába, a vörös-kereszt-egylet kórházának termébe, a VI-VII. kerületi kör táncztermébe is festett freskókat.
Mátyás király az egyik kép hőse. Az igazságszolgáltatás kegyetlensége enyhült. A renaissance a sziveket is átjárta, megnemesítette. A festő a jogfejlődésben is föl akarta ezt tüntetni, s a nagy királyt választotta az átmenet kapcsául, ki a nyugati czivilizáczió befolyása alatt állt, ki Magyarországot a nyugat műveltségéhez vezette oly nagy hévvel. Az átmenetet az igazságszolgáltatás előbbi sötét korszakából az ujabbhoz gyöngéd és poétikus érzékkel festi meg a művész, még a derült színekkel, a mosolygó szabad éggel is köszöntvén a czivilizáczió feltűnését. Ez a kép allegorikus, de mély érzéssel festve. Nem anynyira a jogszolgáltatás, mint a humanizmus a tárgya. Mátyás király megadta a jobbágyságnak a szabad költözködés jogát, enyhített azon a szolgaságon, mely a jobbágyat a földhöz lánczolta. A demokratikus szabadság első szellője lengedez a síkságon, a fa lombjai közt, mely alatt a király fogadja a jobbágyok hálálkodását. A fa árnyából intézi szavait a király a néphez. Mellette ott ül íródiákja, az akkori udvari szokáshoz híven olaszosan öltözve, s följegyzi a király szavait: "pauperes liberam" ... A király délczeg, sokat kifejező, méltóságos alak s emelt kézzel intézi szavát az összegyűlt parasztokhoz. Tipikus magyar alakok ezek, viseletöket Feszty a vajdahunyadi vár XVI. századbeli freskói után festette. A legszebb alak köztük az az ősz ember, kinek haját fésű szorítja hátra s a király palástjának szegélyét csókolja. A kép mind bensőségével, mind korhű vonásaival meglep. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1891. márczius 29. )