Képaláírás: A madár-kiállításból. - Fekete gólya.

Ismertető szöveg: Fekete gólya. A közönségesen ismert fehér gólyának e szerecsen kiadása általában ritkább s az ember közelét mindig kerülve, Dél-Magyarország mocsaras, erdős helyein, s így a Drávatorok ligetes erdőségeiben fészkel, bár vándorlás közben hazánknak más pontjait is fölkeresi. A kiállításon látható fészket, mint Albrecht főherczeg ajándékát, Szikla Gábor tanár hozta a "Keskendi erdőből" (Baranyamegye), s a fán ülő hím példányt szintén ö ejtette el. A fekete gólya hajdan ösmocsaraink környékén, a ligetekben gyakori mádat volt, de a kultúra következtében oly arányban, a mint a mocsarakat lecsapolták, a fekete gólyák száma is csökken. Európa nyugati országaiban fekete gólyát már csak, mint odatévedt vendéget, a vándorlási évszakok alkalmával látnak nagy ritkán.
(Forrás: Vasárnap Ujság, 1891. május 31.)

A fekete gólya (Ciconia nigra) a madarak (Aves) osztályának a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó faj.
Nyugat-Európában csak Spanyolországban és Portugáliában fordul elő, kelet felé azonban elterjedt egészen Észak-Kínáig. Síkságon és hegyvidéken egyaránt előfordul.
Testhossza 95-100 centiméter, szárnyfesztávolsága 144-155 centiméter, tömege 3000 gramm. Majdnem teljesen fekete, hasa fehér, csőre, lába és szeme környéke vörös.
Elsősorban a vizes élőhelyek közelében elterülő erdőket kedveli. Sekély vízben kutat élelem után, előszeretettel vadászik kisebb gerincesekre, vízirovarokra. Olykor a fészkelőhelye közelében elterülő mezőgazdasági területen egerészik gémekkel, fehér gólyákkal egy csapatban.
Augusztusban ártereken, holtágakban gyülekezik, sokszor a gémekkel alkot egy csapatot. Közép- és Dél-Afrikában telel ki, majd április elejére érkezik vissza Európába.
Gallyakból álló fészkét a lombkorona alsó részébe, egy kihajló vastag ágra rakja. Ha a fészek elpusztul, ritkán épít újat, inkább elfoglal egy másik, elhagyott fészket. A 3-5 tojásból álló fészekaljon a szülők felváltva ülnek. Miután a 30-35 napos költési idő leteltével a fiókák kikelnek, a tojó vigyáz rájuk, míg a hím eleséget hord. Később már felváltva hordják a táplálékot. A fiókák július közepén hagyják el a fészket és megtanulnak önállóan táplálkozni.
(Forrás: Wikipédia)