Normál kép: 577_676_pix_Oldal_02_Kep_0001.jpg | Méret: 770x565 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 200dpi |
Nagy kép: 577_676_pix_Oldal_02_Kep_0001_nagykep.jpg | Méret: 1580x1160 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 200dpi |
Képaláírás: Magyar honvédtábor 1849-ben Ismertető szöveg: A magyar honvédség táborában még a legválságosabb időkben is a régi magyar jó kedv és emelkedett hangulat uralkodott, mire leginkább a vezérek és főtisztek hatottak, kik mindenütt jó példával menve előre, a kartácstüzben ép ugy, mint pihenés közben a legénység jó kedvét fentartották, a nélkül, hogy a sereg szigora fegyelme ezzel meglazult volna. Nem tudunk esetet, melyben egyesek vagy csapattestek az engedelmet megtagadták volna, és páratlanul áll a maga nemében az az eset, midőn a hires 3-ik veres-sapkás honvédzászlóalj legénysége két bajtársa ellen, kik egy roham alkalmával gyáván megfutottak, a hadi törvények legszigorúbb alkalmazását kívánta, mire Damjanich tábornok a két szerencsétlen embert főbe is lövette. Vagy mit mondjunk a honvédség jellemzésére még egyebet, mint azt, a mivel Hatvannál, a régi huszárság soraiban támadt hézagok betöltésére felhasznált újonczokat három kapitulácziót szolgált öreg bajtársaik azzal vigasztalták a háromszoros túlerő elleni roham előtt: hogy egy szál magyar huszár négy vasas németnek mindig megfelel. Ki az 1848/49-ki honvédség táborait tulajdon szemeivel nem látta, azokról még a legtüzetesebb leírások után sem birhat tiszta fogalommal ... |
Kapcsolódó dokumentumok: A honvéd táborból Táborozó magyar katonák a XVII. század közepén |
![]() ![]() ![]() |