Képaláírás: Az 1790/1. évi XXVI. törvényczikk megalkotói
Báró Prónay László, csanádi főispán.

Ismertető szöveg: tótprónai és blatniczai báró Prónay László (1735. - Pest, 1808. október 28.) alispán, Turóc és Csanád vármegye főispánja, tanácsos, több vármegye királyi biztosa, közjogi író.
1763-tól Nógrád vármegye másod-, 1765-től első alispánja. 1770-ben bárói rangra emeltetett, emellett József császár királyi helytartósági tanácsosa lett. 1787-től belső titkos tanácsos. Turóc vármegye főispánja, valamint Zólyom, Hont, Liptó, Gömör és Árva vármegyék adminisztrátora és királyi biztosa. II. József halála után helyreállt a hagyományos vármegyei beosztás. Az 1790. május 3-i megyegyűlésen Csanád vármegye főispánjává választották, a posztot haláláig töltötte be. Nagy pártfogója volt a magyar nyelvnek és az irodalomnak. Az országgyűlésben ő volt az egyik, aki a magyar nyelv hivatalossá tétele mellett munkálkodott.
(Forrás: Wikipédia)

De lássuk igen röviden e nagy fontosságú (1790/1: XXVI.) törvényczikk tartalmát. Mindkét (ágostai és helvét) hitvallású protestánsok szabad vallásgyakorlata biztosíttatik templomokat, tornyokat, paplakokat és iskolákat szabadon építhetnek vallásukkal ellenkező szertartásokra és eskü letételére nem kötelezhetők saját egyházi elöljáróik hatósága alá rendeltetnek ő felsége a király előleges értesítése és engedélye mellett, - ki, ha neki úgy tetszik, a zsinatokra királyi biztost küldhet, - egyházi gyűléseket és zsinatokat szabadon tarthatnak, s az itt hozott törvények, királyi szentesítés után teljes érvényűekké válnak. A tanügyre nézve is, a királyi legfőbb felügyeleti jog épségben tartásával szabad kezet nyernek vallásuk bármiféle hivatal elnyerésében akadályul nem szolgál a katholikus papoknak sem párbért, sem stólát, sem semminemű illetéket fizetni nem tartoznak alapítványaikat maguk kezelhetik házassági ügyeikre nézve, mig saját egyházi törvényszékeiket nem szervezik, nem a kath. szentszékek de a világi törvényszékek az illetékesek. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1891. deczember 6.)