Képaláírás: Báró Jósika Sámuel, a belügyminisztérium új államtitkára
Az új államtitkárok arczképeit Ellinger Ede fényképei, Rakovszky István arczképét Rakovszky Géza fényképe után metszette Morelli Gusztáv tanár.

Ismertető szöveg: Jósika Sámuel (branyicskai báró Salzburg, 1848. augusztus 23. - Kolozsvár, 1923. június 4.) főispán, főrendiházi elnök, országgyűlési képviselő, a király személye körüli miniszter, belső titkos tanácsos.
1870-ben Hunyad vármegye, 1872-ben Kolozs vármegye tiszteletbeli főjegyzője lett de ez utóbbi állásában csak pár hónapig működött. A következő két évtizedben az erdélyrészi politikai, gazdasági s egyházi élet mozgalmaiban élénk részt vett.
1879-ben az Erdélyi Gazdasági Egyesület másod-elnökének választotta. 1885. július 27-én Kolozs vármegye s Kolozsvár főispánjává nevezték ki majd még ugyanezen év szeptemberében az erdélyrészi katolikus státus igazgató tanácsának alelnöke, 1887-ben császári és királyi kamarás. Munkásságát 1888-ban a Lipót-rend lovagja kitüntetéssel jutalmazták.
1888. márciusában főispáni állásáról lemondott és a kolozsi választó-kerület szabadelvű programmal képviselőnek választotta. A képviselőházban a közigazgatási bizottság tagja lett. 1893. január 12-én belügyminiszteri másodállamtitkár lett, mely állásáról 1894. májusában lemondott, hogy a főrendiházban az egyházpolitikai reformjavaslatokat megszavazhassa, köztük a kormányjavaslatban foglalt kötelező polgári házasságot. E független szabadelvű szavazata miatt heves támadások érték az egyház részéről, ennek ellenére az uralkodó ház továbbra is bizalommal volt iránta, Bánffy Dezső minisztériumában 1895. január 19-től a király személye körüli miniszter és ugyanezen év. decemberétől valóságos belső titkos tanácsos lett.
Az Erdélyi Gazdának volt munkatársa beszédeit a kolozsvári hírlapok közölték.
1923-ig az Országos Magyar Párt elnöki tisztségét töltötte be.
(Forrás: Wikipédia)