Képaláírás: Kovács Mihály.

Ismertető szöveg: Kovács Mihály 1818-ban született Tisza-Abád-Szalókon. Jó módú szülei már 6 éves korában iskolába adták és a művészi hajlam mar zsenge korában nyilvánulván benne, a műpártoló Orczy László báró pártfogása alá vette, a kiképeztetéséről gondoskodott. E pártfogás mellett tanult a bécsi művészeti akadémián, s utazott később Olaszországba.
1843-ban jeles tájfestészünkkel, Markóval jár tanulmányozni Toscana gyönyörű vidékein s a nagy művész családja körében töltött nyolcz hónapi idő alatt nemcsak a táj festést tanulmányozta, hanem egyszersmind ritka hűségű másolatokat készített Florencz műkincseiről. Ekkor másolta az Uffizi-képtárban Rubens első nejének arczképét, nemkülönben a Pitti-palotában Rembrandt fiatalkori arczképét, melyek most kerültek nemzeti muzeumunk képtárába.
Haza érkezvén, Tarna-Örsre ment maecenásához, Orczy László báróhoz és a 48-iki év telét ott töltvén, a család tagjainak arczképét készítette el. A kápolnai csata után, bár köhögését a zord tél ismét előidézte, be akart lépni a szabadságharczosok közé, de az orvosok lebeszélték.
Ez év nyarán Egerben megismerkedett Tárkányi Bélával, az egri érsek titkárával, az ismert költővel, a ki őt életfogytáig nemcsak barátságával tisztelte meg, de megrendeléseivel is támogatta. Egerben időzése alatt festette 1853-ban "Árpád fejedelemmé emeltetését" ábrázoló történelmi képét, melyet a pesti műegylet 1853-ban műlapjául választott, s a mely Tarkányi hagyatékából jutott a nemzeti múzeumba.
Egerben számos arczképét és oltárképet festett, és Bartakovics érsek annyira kitüntette, hogy az érseki palotában adott helyet műterme számára. 1856-ban a polgárdi templom számára az egri káptalan által megrendelt nagy oltárképet Mária mennybemenetelét megfestendő, Parisba utazott és a nagyszabású, erőteljes színezetű, az olasz mesterekre emlékeztető nagy képét 1857-ben fejezte be. Közben a párisi műkincseket és Londonba átrándulván, az ottani képtárak remekeit tanulmányozta. Hazatértében néhány havi Bécsben tartózkodása alatt több arczképét, köztök Giskrát, a későbbi minisztert, itthon Balassa tanárt, Földváry Károly honvédezredest, testvérét Sándort, Kazinczy Gábort festé a többek közt.
Madridba 1864-ben érkezett, hol bemutatta magát Crivelli gróf osztrák követnek, ki előbb diplomatikus kimértséggel fogadta, némelyek ezt a művész magyar ruhájának tulajdonították, később azonban legmelegebb támogatója lett, megrendelésekkel halmozta el, lefesteté magát, nejét, a szép Serbelloni grófnét, és Luinóba is el akarta vinni, hogy ottani palotáját rendezze és díszítse s onnan Bellagióba a Comó-tó mellé, hol a hires Serbelloni-villában évekre terjedő megrendelést kell vala végeznie azonban e terv nem valósult meg, mert Crivellit Rómában 1868-ban halálos szélhűdés érte.
Kovács Mihályt a madridi San Fernando akadémia okleveles levelező tagjává nevezték ki.
Itt a Pradóban ismerkedett meg Donna Petra de Castro y Blanco régi, előkelő spanyol családból származó hölgygyei, ki szintén gyakorlott kézzel másolgatta Rubens műveit, és akit 1867-ben nőül is vett.
A hetvenes évek folyamán elébb Olaszországot, később Németországot, Hollandiát, Belgiumot, Angliát és Francziaországot járta be nejével. Noha sokat gyöngélkedett, folyton dolgozott. Pusztító vesebaja csak 1891 őszén kezdett aggasztóvá válni, s 1892. évi augusztus 3-ikán jobb életre szenderült a jeles tehetségű, nagy ismeretű művész, ki mint ember nemeslelkűsége által tűnt ki.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1893. február 19.)