Képaláírás: Az ezredéves kiállítás történelmi csarnokának egyik tervezete

Ismertető szöveg: A kiállítás főépületére, a történelmi csarnokra hirdetett pályázat eredménye 11 pályamű lett, melyek közül a kiállítási nagy bizottság okadatolt javaslatára négyet megjutalmazott, de végrehajtandóúl egyet sem fogadott el, főleg azért, mivel a történelmi kiállítás helyéül szánt 4000 D méternyi területre valamennyi pályázó csak egyetlen nagy épületet tervezett, már pedig egy ilyen óriás épület az e czélra tervbe vett Széchenyi-szigetet egészen elfoglalná. Ezért a nagy bizottság úgy határozott, hogy mivel a történelmi kiállításnak különben is három fő osztálya lesz, u. m. a) köz- és magánéleti, b) hadászati és c) egyházi osztály: ezeknek külön-külön leendő csoportosítása könnyen megengedi, hogy a történelmi kiállítás három külön épületbe osztassék el, annyival inkább, mivel egyes kisebb épületekben könynyebben lehet korokat ábrázoló, vagy jellemző egyes termeket és csarnokokat berendezni.
A kitüntetett négy pályamű közül ehhez a fölfogáshoz legközelebb áll az a magában véve igen sikerült épületterv, melynek képét lapunk jelen száma mutatja be, s melynek szerzője Alpár Ignácz műépítőnk.
Alpár terve kivül igen csinos, belül igen tágas és világos csarnokok ügyes csoportosításából áll. Az épület négy sarokkupola közé foglalt hoszszas négyszög alakú lett volna, melyet egy középre tett magasabb kupolás tagozat két félre osztott volna úgy, hogy a középtől két oldalt egy-egy tágas udvar terült volna, egy-egy minaretszerű, karcsú toronynyal díszítve. Az épület művészi részletei a keleti eredetre való czélzással, az arab és perzsa építés elemeiből lettek volna harmoniásan összeállítva s az egészet a bizánczias izlésű velenczei Szent-Márk templomról vett műidomok tetőzték volna be.
A tervezethez mellékelt magyarázó leírás szerint a főkupola és az épület egyéb kiemelkedő részei villamos lámpákkal lettek volna világítandók, mi a hatalmas fáktól és jókora tavaktól környezett szigeten valóban tündéri látvány lett volna esténként.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1893. szeptember 3.)