Képaláírás: A várnai csata
Matejko festménye a Magyar Nemzeti Múzeumban

Ismertető szöveg: A magyar tárgyú kép a "Várnai csata", melynek színes vázlata Budapesten van a Magyar Nemzeti Múzeum képtárában. A festmény egy történetileg feledhetetlen szomorú napját örökíti meg azon életre-halálra vívott háborúknak, melyeket századokon át változó szerencsével folytatott egymással a magyar nemzet és a török, melyek közül a leggyászosabb események közé tartozik a várnai csata. Hunyadi János diadalainak egész lánczolata fellelkesített egy ifjú királyt, I. Ulászlót, ki a pápával és több uralkodóval szövetkezve, 1443-ban nagy háborúra készült a török ellen, hogy azt Európából kiűzze. A szultán részéről tett fényes ajánlat és kedvező feltételek, melyek szerint a magyar korona kardcsapás nélkül kapta vissza elveszett melléktartományainak egy részét, elhárították a fenyegető veszélyt és a király tíz évre békét kötött és esküvel kötelezte magát a béke megtartására. A béke azonban nem tartott sokáig, mert a király udvaránál megjelentek a görög császár és az egyes olasz fejedelmek követei, kik a királyt minden áron a háború megkezdésére akarták birni, előadván, hogy arra itt az alkalmas időpont, mivel a szultán Ázsiában van elfoglalva s visszaérkezését az olasz hajóhad meg fogja akadályozni. A király nem kívánta esküjét megszegni, de Julián bibornok, a pápai követ, kijelentette, hogy a béke fentartására a töröknek tett eskü mindenképen érvénytelennek tekintendő, mivel már megelőzőleg ugyancsak esküvel kötelezte magát, hogy a szövetséges keresztényekkel közösen háborút indít a hitetlen törökök ellen. Ily módon a háború megindítását a király kimondta, s Hunyadival egy válogatott sereg élén 1444. szeptember havában megindult a török ellen, s Várnáig ellenállás nélkül haladt. Murád szultán meghallván a király hitszegését, Ázsiából visszafordult, az olasz hajóhad vezéreit megvesztegette s igy minden akadály nélkül átkelt a tengeren, maga előtt vitetvén a király esküvel megerősített békelevelét, mint a hűtlenség jelét. A két ellenséges sereg november 4-én találkozott, hogy döntő csatát vívjon. Hunyadi maga rendezte a csapatok elhelyezését és a csata menetét. A törökök voltak a támadók s ezek első támadásait a magyarok derekasan vissza is verték, úgy, hogy ez egyes török hadosztályok már hátrálni is kezdtek. Ekkor azonban felpezsdült a király ifjúi vére, elragadtatta magát harczvágya által, s Hunyadi János intézkedéseitől eltérve, a tartalék haddal belerohant a csatatűzbe. A küzdelemben lebukott lováról, mely alkalommal egy török janicsár halálos csapást mért rá, és a király fejét lándzsára tűzve, mint a diadal és győzelem jelét mutatta fel. Ez a jelenet döntő hatással volt a magyar hadseregre, mert a csapatokban megbomlott a rend, melyet újból helyreállítani Hunyadi János sem volt már képes. A csata elvolt veszve. A magyar sereg nagy része visszavonult ugyan a megerősített táborba, de ott sem volt képes a többségben levő török erőnek ellenállani, s elkeseredett küzdelem után felkonczoltatott.
Matejko "Várnai csata" czimű festménye azt a jelenetet ábrázolja, mikor a király tüzes paripán a csata tüzébe vágtat, s a janicsár halálos csapást mér a királyra. Mellette áll a megrémült pápai követ, Julián bibornok, bíbornoki ruhában, a mint a jelenettől megiszonyodva fordul vissza, mig a királylyal szemben maradt szultán mintegy imádkozva emeli karjait az ég felé. A kép többi része a csata gomolygása. A festmény aránylag kis terjedelmű annál bámulatosabb tehát, hogy Matejko ecsetje oly világos érthetőséggel s oly mesteri tökéletességgel tud ily csekély téren oly nagy eseményt elbeszélni.(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1893. november 19.)