Képaláírás: Az erdész halála
Bársony István "Erdőn, mezőn" czímű müvének az Athenaeum-társulatnál megjelent díszkiadásából.

Ismertető szöveg: Az erdész a vadorzók golyójától találva, ott fekszik halva a magános hegyoldalban, mellette fegyvere, eszközei szétszórva. Közelében ott ólálkodik egy pár róka. Híjába, nem félnek már a holt ellenségtől, kit azóta szorongva vár otthon szerető felesége, apró gyermekei. Várják, várják, de híjába várják . . . (Forrás: vasárnapi Ujság, 1893. deczember 17.)

Bársony István (Sárkeresztes, 1855. november 15. - Budapest, 1928. március 12.) újságíró, író.
1881-től az Egyetértés című lapnál volt munkatárs, később a Hazánk, majd a Magyar Hírlap főmunkatársa 1907 májusáig, amikor a Budapesti Közlöny szerkesztője lett. Novelláival az első nagy sikert 1886-ban aratta: I. díjat nyert az Ország-Világ pályázatán Proletárok című írásával. Megjelent első könyve is, a Százszorszépek. Főleg vadásztörténeteivel aratott sikereket. 1910-ig 35 kötetnyi elbeszélést, rajzot, regényt és főképpen természetleírást és vadászrajzot írt.
Életében 44 kötete jelent meg. Közel 700 novella olvasható a 44 műben, de több mint 300 írása csak a korabeli lapokban lelhető fel.
(Forrás: Wikipédia)