Képaláírás: Károly István főherczeg, a cs. és kir. yacht-raj főparancsnok, kommodorja

Ismertető szöveg: "Maga is évek óta lelkes és hírneves yacht-sportsman lévén, sikerűlt neki az addig nálunk e téren uralkodott közönyt legyőzni, az útban állott számtalan akadályt vasakarattal elhárítani, megteremteni és biztos alapokra fektetni első tengeri yacht-klubunkat. Ez kétségkívül nagy hézagot pótol. Mindenütt hathatós eszköznek bizonyult a legfontosabb nemzetgazdasági tér, a tenger iránt való érdeklődés fölélesztésére és a hajóépítő művészet fejlesztésére. Különösen nagy fontosságú monarkhiánkra nézve, ha meggondoljuk, hogy vitorlás tengeri hajóink száma, kiszoríttatván a gőzhajóktól, évről-évre csökken. Tengerpartunk lakossága ennélfogva kenyerét vesztvén, mind tömegesebben vándorol ki főleg Dél-Amerikába, a hol mint ügyes és edzett tengerészek nagyon keresettek. A legénység ilyen elszegődése pedig háború esetére azzal a veszélylyel jár, hogy tartalékosaink távol lévén, nem lesz elegendő legénységünk hadihajóinknak kellő őrséggel való ellátására" Forrás: (Vasárnapi Ujság 43. évf. 15. sz. (1896. április 12.)

Károly István főherceg családjával a tescheni hercegségben fekvő Saybuschban telepedett le. Ők voltak az első Habsburgok, akik ideköltöztek. Idő múltával maga is, gyermekei is megtanultak lengyelül, később már folyékonyan beszélték a nyelvet. A főherceg súlyt helyezett gyermekei lengyel nevelésére, ehhez több lengyel tanárt is fogadott melléjük. Két leánya, Renáta Mária és Mechtildis Mária Krisztina ősi lengyel családokból származó arisztokratákhoz: Radziwill Jeromos és Czartoryski Olgierd hercegekhez mentek feleségül. Károly István főherceg támogatta a lengyel közoktatást is, a Krakkói Tudományegyetem fővédnökének választotta. A főherceg már az első világháború kitörése előtt jelentős jószolgálati (karitatív) tevékenységet végzett lakóhelyén. 1897-ben egy 50 000 koronás alapítványt tett az otthonuktól távol tanuló tisztviselőgyermekek támogatására. Özvegyeket és árvákat segítő alapítványt is létesített, még Albert főherceg életében. 1905-ben segélyező alapot hozott létre, amely szerencsétlenségek, otthoni balesetek esetén nyújtott támogatást. Gyámolította a szegénysorsú családok tagjait. A koldusok számára Saybuschban faépületet építtetett, ahol a rászorulók emberi körülmények között szállást és meleg ételt kaphattak. Ezt naponta a főhercegi konyha biztosította. Ezeket az intézményeket Károly István halála (1933) után fia, Károly Albert is fenntartotta.(Forrás:wikipedia)