Képaláírás: Munkácsy Mihály

Ismertető szöveg: "Munkácsy Mihály, kit a kormány a magyarországi szépművészetek felügyelőjévé óhajt kinevezni, külön pavülonban állította ki Ecce homo legújabb festményét, mig a műcsarnok tárlatán a Sztrájk czimű szintén újabb festményével s még több képpel vesz részt. Az Ecce homo számára az Andrássy-út legvégén levő Bellevue nevű mulatóhely udvarán épült görög templomhoz hasonló oszlopos homlokzatú tágas pavillon. Ebben helyezték el a nagy festményt. Ezt Munkácsy Budapesten állította ki először, Parisban csak bizalmas körnek mutatta be műtermében. A magyar közönség élvezi tehát a mester legújabb alkotását először, s innen viszik el körútra, mint Munkácsy festményeit szokás." (FORRÁS: Vasárnapi Ujság 43. évf. 18. sz. (1896. május 3.)

Reök István, mivel unokaöccse gyengébb tanuló volt, inkább azt javasolta a fiúnak, hogy az iparos mesterségek valamelyikét tanulja ki, a 1855. január 6-án Munkácsyt Lángi Mihály csabai asztaloshoz adta inasnak. Nagybátyja szerződésben rögzítette az alkalmazás feltételeit, Langi azonban nem tartotta be ezeket. A fiú 10-12 órákat dolgozott, ellátása rossz volt. Miután keserves inasévei leteltek, 1858. május 2-án szabadult fel. Ugyanez év novemberében Aradra ment, ahol Albrecht Ferdinánd műhelyében volt segéd, koplalás és nyomor között tengődött (feljegyzései szerint hat hónapig nem evett meleg ételt), csupán az itt tanuló békéscsabai barátaival való találkozásokban lelte örömét. A nélkülözések miatt súlyosan megbetegedett, majd 1860 végén visszatért ekkor már Gyulán lakó nagybátyjához. 1861 februárjában Fischer Károly rajztanárnál ismerkedett meg Szamossy Elek festővel, aki a gyulai Wenckheim kastélyban dolgozott. Márciustól már ő tanítgatta, majd vette magához Munkácsyt. 1862 januárjában együtt dolgoztak Aradon, Buziáson és Beodrán, majd ősszel Gerendásra ment, ahol megfestette Fonó nő és Levélolvasás c. olajképeit. (Forrás:wikipedia)