Ismertető szöveg: 1998.175 ÉVES A HIMNUSZ
50-es ívekben nyomva.
Ofszetny. 12 F. fog.
T.: Gyüre Júlia
Á 1998. jan. 22.-2000. dec. 31.
P 300 000 fog.
4426 4474 75 Ft 300.- 150.-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Kölcsey Ferenc magyar költő, író, kritikus. 1796-tól a Debreceni Református Kollégium növendéke volt. A korán árvaságra jutott és gyermekkori himlő következtében fél szemére megvakult, beteges Kölcseyt egész életében az önmaga elé állított szigorú erkölcsi normáknak való megfelelés és a haza szolgálata vezérelte. 1805-ben részt vett Csokonai Vitéz Mihály temetésén, ott látta meg Kazinczy Ferencet, akihez 1808-ban küldte első levelét, majd folyamatosan verseit. 1809-ben fejezte be Debrecenben tanulmányait és Pesten folytatta joggyakornokként. 1814-ben Szemere Pállal a neológia nevében elleniratot fogalmaztak a nyelvújítási harc egyik röpiratára, a Mondolatra. 1815-től haláláig a Szatmár megyei Csekén lévő birtokán gazdálkodott, 1829-től Szatmár al- , majd főjegyzője, s az alsótábla ellenzékének vezére. A reformkori magyar irodalom és közélet egyik legnagyobb alakja, az 1823-ban született Himnusz szerzője volt. Az 1810-es években Kazinczy köréhez tartozott, részt vett a nyelvújítási harcban. Merev, klasszicista nézetei tükröződnek Csokonai Vitéz Mihály munkáinak kritikai megítéltetése és Berzsenyi Dániel versei című költeményeiről írott téves bírálataiban. Fokozatosan távolodott el Kazinczytól, és került a magyar romantika vonzáskörébe. Az 1820-as évektől már az eredetiség és a szerves nyelvi fejlődés mellett állt ki. Költészetének kiteljesedése csekei korszakára esik. Ekkor írta 1823-ban a Hymnus a Magyar nép' zivataros századaiból címmel megjelenő versét, mely Erkel Ferenc megzenésítésével vált nemzeti himnusszá. Költői munkáiból kiemelkedik a Vanitatum vanitas, Zrínyi dala, Zrínyi második éneke, melyek a reformkor legjelentősebb hatású irodalomkritikai, történetfilozófiai programiratai, a magyar nemzeti romantika legfontosabb elméleti művei. Az 1826-os év értekező prózájának kiteljesedését hozta. Mohács című emlékbeszéde egyszerre szól a nyitottá vált világról és felhívás a nemzeti múlt feldolgozására. A Nemzeti hagyományok a reformkori magyar irodalom esztétikai alapvetése. Johann Gottfried Herder nézeteit követi, mikor a szerves fejlődés lehetőségét vizsgálja a magyar irodalomban, és a népköltészethez, a köznapi és történeti dalokhoz való visszatérést javasolja. 1832-ben Szatmár megye követeként részt vett a pozsonyi országgyűlésen. Felszólalt a jobbágyfelszabadítás, a nemzeti nyelv, a vallási egyenjogúság ügyében. Búcsú az országos rendektől című beszédében megfogalmazta a reformkor törekvéseit: "Jelszavaink valának: haza és haladás." Utolsó nagy műve a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz 1837-ben. Unokaöccséhez címzett intelmei világnézetének végakaratszerű összefoglalása. A mű eszmei hátterében Immanuel Kant feltétlen erkölcsi parancsa áll, a tehetsége révén a hazát, azon keresztül az emberiséget szolgáló és boldogító ember eszménye. (Larousse 1992.2k.532 o., Világir.Kisencikl.1976.1k.613 o., MNL.11.k. 418 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Augusztus) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)