Ismertető szöveg: IV. Habsburg-Lotharingiai Károly Ausztria császára I. Károly néven, IV. Károly
néven pedig Magyarország királya, egyben
az utolsó Habsburg uralkodó. Felesége
Bourbon Zita pármai hercegnő volt. Házasságukból 8 gyermek született,
első gyermekük Habsburg Ottó. A
Habsburg hagyományoknak megfelelően
katonai nevelést kapott, 1905-ben hadnagyként
kezdte pályafutását. Nagybátyja, Ferenc Ferdinánd halála után
trónörökös lett. Az I. világháború kitörése után a hadsereg-főparancsnoksághoz került.
Altábornagyi és altengernagyi rangban a XX. hadtest parancsnokaként részt vett az
1916. május 15-én Dél-Tirolból indított hadjáratban. 1916 júliustól az osztrák-magyar
12. hadsereg parancsnokaként a kelet-galiciai, majd az erdélyi fronton szolgált.
I. Ferenc József osztrák császár és magyar király halála után
1916. november 21-én lépett trónra, és december 30-án magyar királlyá koronázták.
1916. december 2-án magát tette meg hadsereg-főparancsnoknak, és jelentős
személyi változásokat hajtott végre a legfelsőbb katonai és politikai vezetésben. 1917-ben
a teljes vereség elkerülése érdekében különbéke-tárgyalásokat kezdeményezett az antanthatalmakkal, 1918-ban táviratban jelentette be II. Vilmos német császárnak, hogy 24 órán belül különbékét és fegyverszünetet kér. Próbálkozása
nem vezetett eredményre, kénytelen volt hozzájárulni az osztrák-magyar hadsereg
utolsó támadó hadműveletének megindításához 1918 júniusban Piávénál. A katonai összeomlást követően, 1919. november 11-én felfüggesztette
osztrák császári, november 13-án magyar királyi jogainak gyakorlását, s 1920
márciusában családjával együtt Svájcba távozott. Tanácsadói sugallatára 1921-ben
kétszer is - március 27-én, majd október 20-án - sikertelen kísérletet tett a magyar
trón visszaszerzésére. Második visszatérési kísérlete után Horthy Miklós kormányzó - Ferenc József egykori szárnysegéde - letartóztatta. Angol hadihajón
Funchalba, Madeira szigetére szállították és egyidejűleg az országgyűlés kimondta a
Habsburg-ház trónfosztását. Száműzetése egy évig tartott, mert fellépett betegségébe
belehalt. A katolikus hívők egy jelentős csoportja 1949 óta munkálkodott boldoggá
avatásán. Ma is azt vallják, hogy IV. Károly a hitet, reményt, szeretetet, okosságot,
igazságot, mértékletességet és a lelki erősséget hősi fokon gyakorolta. 2004. október
3-án II. János Pál pápa Rómában a boldogok közé iktatta. (Larousse
1992.2k.355 o. A XX.Század Kr.1994., Ormos M.:Világtörténet 1988.2k., Bélyegvilág
2004/11., MNL.10k.S93 o.) (Forrás: Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Augusztus) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)
|