Képaláírás: Zágoni Bodola Lajos.

Ismertető szöveg: Bodola Lajos serdülő korom és ifjúságom barátja halt meg a közelebbi napokban, annyi sok más után!
Egy évvel járt előttem, - de az akadémiai folyamon mindig két évfolyambeliek jártak együtt s így a négy évből kettőt, - ő második, én első éves filozófus, majd jogász, - együtt tanultunk a bölcsészetet, a történelmet, a természettudományt és mennyiségtant (az atyám által 12 kiválóbb ifjúnak a felső mathesisből - analyzis - adott külön tanfolyammal) együtt hallgattuk.
Nálam egy évvel előbb (1847-ben) végezvén a jogot, Enyedről Szebenbe ment Debreczeni Márton kincstári jogtanácsos (a tudós physikus, khemikus és bányász, s a mellett a "Kióvi csata" szerzőjének) fia mellé nevelőnek, hol azonban csak egy évig maradt, mert 1848 nyarán megperdült a dob, harsogott a trombita s lobogtak a hadi zászlók. Szebenben a reakczió emelte fel fejét ő az agyagfalvi székely gyűlésen vett részt. Onnan szülőföldjére, Háromszékre sietett s Gábor Áron, az ágyú-öntő csapatjába állt, egyszerre mint tüzérhadnagy, mire khemiai ismeretei képesítették, melyeket öntanulmányból elméletileg is gyarapított "lénungot" nem fogadott el, hanem saját költségén szolgálta a hazát.
Az 1848/9. évi téli hadjáratot Háromszék és Brassó vidékén szolgálta végig, mint az általa összeszedett és szervezett első székely 6 fontos ágyúüteg-parancsnoka, Gál Sándor alatt majd Bem vezérlete alatt, 1849 márczius 15-ikén, a Vöröstorony bevétele s a muszkák kiűzése után, Bem a vöröstoronyi csapat tüzérsége parancsnokává nevezte ki főhadnagyi ranggal s személyesen tűzte mellére az ezüst koszorú érdemkeresztjét. Itt e minőségben működött ez év július végéig, a világosi katasztrófát megelőzőleg - a Lüders orosz tábornokkal vívott csatákban, míg a túlnyomó orosz haderő elől ágyúival s tüzér századával Ihász Dániel alezredessel Oláhországba menekült - s a török előtt letette a fegyvert.
Egy ideig a török hadseregben szolgált. Tüzér csapata egy részével Omér basa kíséretéhez osztatott be s 1857-ben Ruméliában a monasteri ágyútelepnél mint egy lovas-üteg parancsnoka szolgált. Majd - Kossuth hívására - Kiutahiába ment s Kossuth megbízásából Svájczban és Francziaországban küldetésekben járt majd megbízatásáról lemondva, Olaszországban telepedett le. llinszky nevet vett föl s magát mérnökségre képezte ki. Előbb mint szakasz- és osztály-mérnök nyert alkalmazást, majd mint főmérnök s olasz királyi biztos működött a szicziliai vasutaknál, jelesen a messzinai, kataniai és syrakuzai vasutak építésénél. 1858-ban megnősült, Sampierre da Bénában, nőül vévén Montano Adél nemes olasz nőt, ki őt egy fiúval ajándékozta meg.
Végre 1879-ben hírt adott magáról, haza vágyott, övéihez, barátaihoz, ismét szabaddá lett hazájába, hogy annak szentelje élete hátralevő éveit. A földmivelési minisztériumban, melynek élén akkor báró Kemény Gábor egykori tanulótársunk és barátunk állott, mindjárt alkalmazást talált, létszámon felüli állásban. Sokoldalúságánál fogva többféle kiküldetésekben s megbízásokban járt el. Olaszországból hazahozott gazdag tapasztalataival a földmivelés különböző ágaiban, kultúrmérnöki, alagcsövezési teendőket, majd a kender-, len- és rizstermelésben, olasz minták szerinti telepek létrehozását s példányszerű berendezését végezte.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1897. április 18.)

Bodola Lajos (Kézdimárkosfalva, 1825. augusztus 10. - Kézdimárkosfalva, 1897. április 2.) bányamérnök, Bodola Lajos (1859-1936) édesapja.
1848-49-ben ágyukat öntött Bem tábornok hadserege részére, Gábor Áron műszaki munkatársa volt. Később a székely tüzérség vezetője és oktatója lett. Miután a szabadságharc megbukott, emigrálni kényszerült Itáliába. 1852 végén a politikától visszavonult, majd mérnökként számos út-, vasút-, híd- és vízépítési munkálatoknál dolgozott Genovában és egyéb olasz városokban. 1879-ben hazatért, külhoni tartózkodása során szerzett tapasztalatait jól tudta használni a dél-magyarországi vízgazdálkodási munkálatoknál. Számottevő eredményeket ért el a rizstermelés meghonosításában és fellendítésében. Ehhez kapcsolódóan több tanulmányt is írt, melyeket a Gazdasági Mérnök c. lap közölt. 1892-ben nyugdíjazták.
(Forrás: Wikipédia)