Képaláírás: A Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállításából<> Hunyadi János utolsó szavai. - Tornai Gyula festménye
1456. augusztus 11.

Ismertető szöveg: Hunyadi János, korának egyik nagy embere, a keresztény vitézség példaképe, úgyszólván a csatatéren halt meg az 1456. jul. 21-22-iki nándorfehérvári győzelem után, mikor Nándorfehérvárt felszabadította a török ostrom alól. A forró nyári időben a csatatér környékén ragályos betegség tört ki. Hunyadi a Duna másik partjára, Zimonyba vonult át, de már a halálos betegség csirájával, s táborozó csapatai közepette aug. 11-ikén a ragálynak csakugyan áldozatul is esett.
A képen is a nagy embert utolsó óráiban vitézei, vezérei veszik körül. Az utolsó pillanat még nem következett el. A kegyes életű férfiú a templomba vitette magát, a hol imádkozni kívánt, s a hol még szelíd és jámbor szavakkal intette környezetét az istenfélelemre és a hazaszeretetre. Ezt a pillanatot festette meg Tornai. Az ősz vezér egy székben ül. Erős, hatalmas alak, kit az orozva öldöklő kór nem birt megroncsolni. Bágyadtan, szelíden ül ott. Jobbjánál fia, Mátyás térdel, s kezét vonja ajkához. Mellette áll nagyobbik fia, László horvát bán, a család barátaival. A beteg mögött szeretettel hajlik rá a vitéz szerzetes, Kapisztrán János. Nagyon eleven a csoportozat a beteg vezérrel szemben. Ezek letérdelve hallgatják az utolsó intéseket egyik mintha fogadást tenne, a másik az ég felé fordítja tekintetét és esdve emeli föl két kezét. A teljes papi díszben levő püspök pedig lázas hévvel ad áldást kezeivel a beteg szavaihoz. Jól kiegészíti a középső csoportozatot, a sisakos, kaczagányos harczos, ki a Hunyadi diadalmas zászlaját meghajtva térdel a haldokló elé. A meghatottság, fájdalom és áhítat érzéseit fejezik ki a kép többi alakjai is a haldokló széke mögött a templom vagy kápolna bejáratánál térdelő és síró asszonyok, és a kép ellenkező részén egy emelvényen összegyűlt megható csoportozat, az egyik nagy harczi alabárddal, másik a templomi zászlóval. Ketten egymásra borulnak. Az alakok és fegyverzetek által érezteti a festő a harcztér közelségét, s a daliás idők jellegét bele illesztette a templom komor és bánatos hangulatába, a hősiességet a mély vallásossággal, Hunyadi Jánosnak ezt a két jellemző vonását.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1897. május 2.)