Képaláírás: Radu Demeter, a lugosi új gör. kath. püspök

Ismertető szöveg: A még csak 48 éves, tehát legszebb férfikorában levő Radu Demeter 1859-ben született Alsó-Fehérmegyében, egyszerű földmives szüléktől, kik őt egyetlen testvéröcscsével együtt a papi pályára szánták. Demeter elemi és középiskolai tanulmányait Nagy-Enyeden és Balázsfalván kitűnő sikerrel elvégezvén, mint már papnövendéket Vancsa érsek Kómába küldte az "Athanasium" czimű gör. kath. papnevelő akadémiába, hol a szorgalmas ifjú theologiai és filozófiai tanulmányokat végzett s ezek befejeztével egy hittudományi értekezésének nyilvános fölolvasása után, melyet XIII. Leo pápa is végig hallgatott, minden külön vizsgálat nélkül doktori oklevelet nyert mind a theologiából, mind a filozófiából. Erre Rómából hazatérvén, 1885-ben pappá szenteltetett és Vancsa érsek udvarában nyert alkalmazást. Innen azonban nem sokára Bukarestbe küldték, mint misszionáriust, nem hogy új híveket toborozon, hanem hogy megtartsa egyháza kötelékében a Magyarországból oda származott gör. kath. híveket, a kik, mivel Bukarestben saját papjuk és templomuk nem volt, tömegesen pártoltak át a gör. keleti egyházba. Érdemeiért a bukaresti r. kath. érsek az ugyanottani r. kath. papi szemináriumba theologiai tanárrá és prefektussá, majd pedig rektorrá nevezte ki, mely állásban 1895-ig maradt. Ekkor visszakerült hazájába s itt esperes és gyulafehérvári szentszéki ülnök lett. Ebben a minőségében azonban még egy évig sem működött, mikor az a kitüntetés érte, hogy 1896 november 22-én lugosi püspökké neveztetett ki.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1897. május 30.)

Demetriu Radu, magyarosan Radu Demeter (Szászújfalu (Alsó-Fehér megye), 1862. október 26. - Bukarest, 1920. december 8.) bölcseleti és teológiai doktor, nagyváradi görögkatolikus püspök.
Tanulmányait Nagyszebenben és Balázsfalván végezte, ahonnét Ioan Vancea Rómába küldte, ahol bölcseleti és teológiai doktor lett és 1885. július 26-án szenteltetett fel. Előbb Balázsfalván az érseki irodában gyakornok volt, aztán Romániába küldték hittérítőnek és a bukaresti Szent József székesegyház román hitszónoka és teológiai tanár volt, ahol a magyar nyelvet is tanította. Később a szeminárium rektora és a bukaresti római katolikus egyházmegye ökonómusa lett. 1895-ben tért vissza Magyarországra, ahol esperes és gyulafehérvári szentszéki ülnök volt. 1896. november 22-én kinevezett, december 3-én megerősített, majd 1897. május 9-én balázsfalvi fölszentelt lugosi megyéspüspök lett, május 16-én foglalta el székét. 1903. május 12-én Nagyváradra helyezték át. 1918. december 1-jén a gyulafehérvári román gyűlésen kezdeményezte Erdély Romániához történő csatolását. 1919. május 10-én a bécsi Apostoli Nunciatura őt nevezte ki a hajdúdorogi egyházmegye 46 parókiájának apsotoli kormányzójává. 1920-ban ő kezdeményezteésére a Románia és a Szentszék közötti konkordátum-tárgyalásokat. A román szenátus ellen végrehajtott bombamerényletben halt meg.
A szebeni Enciclopedia Romanába cikkeket írt.
(Forrás: http://www.gpedia.info/p/hu/wiki/Demetriu_Radu)