Képaláírás: Kamermayer Károly, Budapest volt polgármestere

Ismertető szöveg: Kamermayer Károly, másként: Kammermayer (Pest, 1829. május 14. - Abbázia, 1897. június 5.) miniszteri tanácsos, Budapest első polgármestere volt. Csárdi Antal szépapja.
1848 elején még a pozsonyi országgyűlésen vett részt (az ifjak közt), ám a szabadságharc őszi kezdetére otthagyta az egyetemet és honvédnak állt. Csakhamar hadnaggyá nevezték ki. Hősiesen küzdötte végig a szabadságharcot részt vett a szolnoki, hatvani, kápolnai, isaszegi és cinkotai ütközetekben, Buda bevételénél és a peredi csatában. Klapka hősies magatartásáért főhadnaggyá léptette elő. A komáromi kapituláció után Pestre tért vissza és újra beiratkozott a jogra.
1848 elején még a pozsonyi országgyűlésen vett részt (az ifjak közt), ám a szabadságharc őszi kezdetére otthagyta az egyetemet és honvédnak állt. Csakhamar hadnaggyá nevezték ki. Hősiesen küzdötte végig a szabadságharcot részt vett a szolnoki, hatvani, kápolnai, isaszegi és cinkotai ütközetekben, Buda bevételénél és a peredi csatában. Klapka hősies magatartásáért főhadnaggyá léptette elő. A komáromi kapituláció után Pestre tért vissza és újra beiratkozott a jogra. 1863. július 14-én Pesten feleségül vette remetei és pogányesti Sebastiani Klotildot (1839-1911).
1867-től már pesti tanácsnokként felelt a közegészségügyi és köztisztasági ügyekért. Nevéhez fűződik a közvágóhíd megépítése is.
1873-ban, az egyesített Budapest megszületésekor a népszerű várospolitikust nagy többséggel választották meg polgármesternek.
További három terminust is kitöltött pozíciójában: 1879-ben, 1885-ben és 1891 is újraválasztották. 1896-ig - 23 éven át - állt a főváros élén. Ő alapította a Fővárosi Egyletet, ahol a főváros fejlődése érdekében sok életrevaló eszmét pendítettek meg.
Az egyik legnagyobb beruházás, ami a nevéhez fűződik, a központi vásárcsarnok, azaz a mai Fővám téri nagycsarnok megépítése. 1896-ban betegségére hivatkozva nyugdíjazását kérte, így a vásárcsarnok átadásán már nem mint polgármester, hanem egyszerű polgár vett részt.
Az 1876-os árviz alkalmával tanúsított működéséért a III. osztályú vaskorona-rendet kapta a szegedi árvíz, a boszniai okkupáció alkalmából királyi elismerésben részesült. 1893-ban miniszteri tanácsosi címet kapott. 1897-ben Abbáziában hunyt el, hamvai a Kerepesi úti temetőben, díszes síremlék alatt nyugszanak.
(Forrás: Wikipédia)