Normál kép: 581_684_pix_Page_25_Kep_0001.jpg   Méret: 770x533 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Nagy kép: 581_684_pix_Page_25_Kep_0001_nagykep.jpg   Méret: 1591x1101 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Tábori mulatság schleswig-holsteini háboru alatt
A lovag Marcziányi György birtokában levő egykorú eredeti olajfestmény után.

Ismertető szöveg: Dobos esténként együtt mulatott a herczeggel és vezérkarával, érdekes dolgokat mesélvén a figyelmesen hallgató társaságnak Magyarországról, nemzetéről, a magyar társadalmi életről, szokásokról és saját olasz és dánországi hadi élményeiről. Hogy a herczeg kedvében járjon, Gablenz osztrák fővezér engedelmével magyar zenekart állított össze az ott levő magyar ezredek muzsikus czigányaiból, kik között két kitűnő czimbalmos is volt és ezek nótáival mulattatta a fenséges urat, míg ő maga erős bariton hangjával magyar népdalokat énekelt, vagy pedig tánczra perdülve negédesen járta a "lassút" és a körmagyart. Egy ily rögtönzött estélyen történt az a nem mindennapi dolog, hogy pezsgőzés közben jó kedve kerekedett a berezegnek is, ki általános ámulásra egyszerre csak felkelt, Dobost derékon fogta és a terem közepére kiállva, csárdásra perdült vele. Dobos főhadnagy baljával magasra lobogtatva csipkés zsebkendőjét, átkarolta Frigyes Károly herczeget és ugyancsak megforgatta maga körül. Felbuzdulva a királyi herczeg példáján, a tábornokok, adjutánsok és ordonáncztisztek is egymás után felkerekedtek és oda vegyültek a tánczosok közé, igyekezvén a magyar bakatiszt és a déczegen bokázó herczeg tánczát utánozni. Pár pillanat múlva az egész főhadiszállás kurjongatott és járta a csárdást. Mertem tábornok Vogel von Falkcnslein-nal, Voigts-Rhetz gyalogsági tábornok Alvensleben tábornokkal keringtek a nagy teremben. Csak egy öreg, simára borotvált arczú, komoly tekintetű tábornok állott mozdulatlanul a kályha közelében és sűrű füstfelhőket eregetve fehér porczellán pipájából, nyugodtan nézte a tánczolókat, csak elvétve, ha az öregebb generálisok valamelyike feltűnően komikus mozdulatot tett, futotta át vékony metszésű ajkait pillanatig tartó mosoly. Ez az öreg úr Moltke volt, kinek híre néhány évvel később az egész világot befutotta.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1897. szeptember 19.)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page