Képaláírás: Péchy Tamás

Ismertető szöveg: Pécsújfalusi Péchy Tamás 1829-ben született előkelő családjának ősi birtokán, Alsó-Kázsmárkon, Abaújmegyében. Iskolázását a szülői háznál, egy jeles nevelő, Lukács Pál vezetése alatt kezdte meg, középiskolai tanulmányait pedig Eperjesen és Sárospatakon végezte, miközben Tompa Mihály volt a nevelője. Aztán jogi tudományokat végzett. 1848-ban mint még alig 20 éves ifjú tiszteletbeli fogalmazó lett Deák Ferencz minisztériumában de hivatalát csak rövid ideig folytatta, mert a kitört vihar magával sodorta s beállott honvédnek. Az egész hadjáratot végig szolgálta, miközben kapitányságig emelkedett. A fegyverletétel után elfogták s besorozták közlegénynek az osztrák hadseregbe, de innen hatalmas pártfogók közbenjárására félév múlva megszabadult. Hazatérte után birtokára vonult s ott gazdaságát vezette, de szorgalmas olvasgatással addig szerzett képzettségét is folyton gyarapította. 1857-ben vett nőül egy kiváló műveltségű hölgyet Menszáros Albertinát, s házasságukból több gyermek született.
Péchy Tamást az 1861-ik év szólította ki csöndes magányából. Megyei bizottsági tag lett, s a megye közügyei iránt való nagy érdeklődésével olyan népszerűségre emelkedett, hogy Abaújmegye 1867-ben egyhangú lelkesedéssel őt ültette első alispáni székébe. De e díszes állást csak egy évig viselhette, mert 1868-ban a szikszói kerület képviselővé választotta. Az országgyűlésen a balközépi ellenzékhez csatlakozott, mint Tisza Kálmánnak már régebben is lelkes pártfele. Később a kormánypárttal való fúzió alkalmával az új szabadelvű pártba lépett át és közmunka- és közlekedésügyi miniszter lett. Ez állásában öt évig és emlékezetes sikerrel működött.
1880-ban Szlávy József utódjául a képviselőház elnökévé választatván, ezt a tisztet tizenegy évig viselte, a mely idő alatt sok megtiszteltetésben részesült a király is 1883-ban a vaskorona-rend I. osztályával, majd pedig a valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki.
1892-ben, mikor a téli választások után a képviselőház újra összeült, az elnökválasztásnál a szabadelvű párt b. Bánffy Dezsőt emelte az elnöki székbe. Péchy Tamás ezután is a pártban maradt az egyházpolitikai törvényjavaslatok tárgyalásáig. Akkor azonban gróf Szapáry Gyulával és néhány más elégedetlennel együtt kilépett a szabadelvű pártból és a pártonkivüliek kisded csoportjához csatlakozott, mely aztán pártelnökévé választotta.
Egész életén át igen érdeklődött egyháza, az ág. evangélikus felekezet ügyei iránt. A tiszai egyházmegyének hosszú időn át főfelügyelője volt, s mint ilyen, a leghatározottabb harczot folytatta egyháza körében azok ellen, a kik pánszláv ábrándjaikban ellenséges magatartást tanúsítottak a magyar állameszme iránt.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1897. szeptember 26.)