Képaláírás: Szabó István emlékszobra Rozsnyón.

Ismertető szöveg: A másfél méter magas kőoszlopon álló érczbe öntött mellszobor, melyet Holló Barnabás szobrászunk tervezett és mintázott, a rozsnyói főgimnázium előtti téren áll, csinos kert közepén.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1897. október 31.)

Szabó István (Bakonyszentkirály, Veszprém megye 1801. július 4. - Kazár, Nógrád megye 1892. március 27.) műfordító, pap, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja.
Szabó János és Tárkányi Éva jómódú földműves szülők fia. Hat éves korában anyját, tizenegy éves korában apját is elvesztette. Előbb a pápai református kollégiumban tanult, majd 1812-ben gróf Esterházy László, akkori rozsnyói püspök konviktusába vette fel. Középiskoláit Rozsnyón a premontreieknél folytatta és fejezte be. 1819-ben a rozsnyói papneveldébe vették fel, 1826-ban felszentelték. 1827-től hét évig Karancskesziben káplán, utána három évig osgyáni plébános-helyettesként működött. 1837-től Guszonán (Gömör vármegye), 1842-től Pilisen, végül 1857-től Kazáron volt plébános.
A Magyar Tudományos Akadémia 1839-ben választotta meg levelező tagjának, a Kisfaludy Társaságnak 1842-ben lett tagja. 1889-ben ülte meg az Akadémia levelező taggá választásának 50 éves jubileumát. 1897-ben Rozsnyón szobrot emeltek emlékének.
A görög klasszikusok szövegeinek prózai és verses fordításaival vált ismertté kortársai előtt. Egy időben a magyar irodalom legkitűnőbb hellenistájának tartották. Magyarra fordította Homérosz két nagy eposzát, az Iliaszt és az Odüsszeiát, valamint Aiszóposz meséit.
(Forrás: Wikipédia)