Képaláírás: Ligeti Antal siremléke a Kerepesi-úti temetőbe.

Ismertető szöveg: Halottak napján leplezték le a kerepesi-úti temetőben a magyar tájképfestés kitűnő mesterének, Ligeti Antalnak síremlékét.
A sikerűit síremlék egyszerű, de megható. Mindössze annyiból áll, hogy egy sötét szürke márványtalapzaton bánatba merült géniusz ül, kezében eltört pálmaágat tartva.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1897. november 14.)

Ligeti Antal (Nagykároly, 1823. január 10. - Budapest, 1890. január 5.) magyar festőművész, az idealisztikus irányú tájképfestészet egyik kiváló képviselője.
Képeit, melyek a vázlatok után készültek, nagy tetszéssel fogadta a magyar közönség és Ligeti csakhamar olyan kedvező körülmények közé jutott, hogy lakását 1861-ban minden habozás nélkül áttehette Pestre, s teljes odaadással élhetett művészetének. Egész sorát festette meg a keleti nap mindent bearanyozó fényében ragyogó tájképeknek és ezt a modort alkalmazta - kevesebb szerencsével - azokon a festményein is, melyeket egyes magyar vidékekről készített. Nevezetesebb tájképei: Taormina, Girgenti, a Cédrus-erdő, Sharai puszta, Bethlehem, Nazareth, Régi sírok a Libanon hegyén, Mar-Saba kolostor a Kidron völgyében, Budapest, Visegrád, a Fertő tava, Dévény vára. Ligetit a Nemzeti Múzeumban 1868-ban a képtár őrévé nevezték ki. Hátrahagyott kész képeit, vázlatait és tanulmányait a Képzőművészeti Társulat állította ki és ebben a kiállításban különös érdeklődést keltettek a festési modorával ellenkező naturalisztikus felfogásról tanuskodó kézi rajzok. Főleg romantikus hangvételű tájképei híresek. Ezeken gyakran keleti utazásai elevenednek meg. Támogatta a fiatal Munkácsy Mihály és Mészöly Géza fejlődését. Fő művei részben a Magyar Tudományos Akadémia főépületében, részben a Magyar Nemzeti Galériában láthatók.
(Forrás: Wikipédia)