Képaláírás: A német vizsla idomítása és vezetése

Ismertető szöveg: "Ha visszatekintünk a régi időben a vadászebek tanításánál használt rendkívül egyszerű és minden művészetet nélkülöző módszerre, bámulnunk kell azon haladást a tökély felé, melyet az emberi elme ezen a téren létrehozott. A legrégibb időkben az ebeket a vadászatra egyáltalában nem idomították, mert mindegyik már mintegy a természettől idomítva volt arra, amit tőle kívántak, t. i. hogy a vadat ösztönszerűleg hévvel üldözze, kitartással elfárassza és végre megfogja. Századokon át azt tartották a legjobb vadászebnek, amelyik a nyomot legjobban tartotta és a hajtásnál legtovább kitartott. ...
A fővadban szegény korszakunknak legfontosabbika az összes használt vadászebek között kétségkívül a vizsla. Azért szentel ezen munka a vadász hű és hasznos társának egy külön fejezetet, melyre a későbbi szakaszokban is hivatkozás leend.
Bámulatraméltók azon tulajdonságok, melyekkel ezen állatot a természet oly bőkezüleg felruházta. Ha az összes többi ebfajták kihalnának s kényszerítve lenne az ember a vizslát oly irányban kiképezni, melyben eddig azt a szükség nem kívánta, meggyőződnék arról, hogy az összes fajtákat, nem véve ki a juhász- és a mészárosebeket sem, képes volna helyettesíteni."
Forrás: Diezel, Carl Emil : Az apróvad vadászata (p. 34-35.)
http://mek.oszk.hu/13100/13111/