|
Ismertető szöveg: 1973. FESTMÉNYEK (X.) - CSONTVÁRY
Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) festményei.
20-as ívekben nyomva.
Mélyny. 12 1/4 F. fog.
Névérték: 1,- Ft
Á 1973. jún. 18.-1974. dec. 31.
PM 600 000 fog. 5 787
2895 2880 1 Ft Sétakocsikázás újholdkor
Athénben 15,- 10,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)
Csontváry Kosztka Tivadar magyar festő. Eredeti
neve Kosztka Mihály
Tivadar volt. Nem
tartozott korának egyik
festői irányzatához
sem, bár
művészetének több
jellemvonása rokon a
modern festői
törekvésekkel.
Festészetét a varázsos
színvilág, a mágikus
realista hangvétel és a
szuverén
szimbólumteremtő erő
jellemzi. Iskolázottsága
kevés volt, de nem
nevezhető
autodidaktának, mert
szüntelen természetstúdiumai segítségével
invenciózus festői formanyelvet teremtett.
Kereskedősegéd volt, majd gyógyszerész diplomát
szerzett és Iglón volt gyógyszerész, amikor
valószínűleg tudathasadásos hallucináció révén
határozta el 1880-ban, hogy festő lesz. Anyagi
függetlenségének megteremtése után 41 éves
korában Hollósy Simon müncheni
magániskolájában féléves tanulmányt folytatott,
valójában azonban dalmáciai és olaszországi
természetábrázolás-vázlatai alapozták meg
művészetét. Korai munkáit - Önarckép, Madonnafestő
- a pontos megfigyelés és a kolorit iránti különleges
érzék, drámai tájképeit - Selmecbánya látképe, Vihar
a Nagy Hortobágyon - romantikus lobogás és
felfokozott dekorativitás jellemzi. 1903 őszén nyugat-európai
tanulmányútra indult, abban az időben
festette a Fohászkodó Üdvözítő és a Panaszfal
bejáratánál Jeruzsálemben című képeit. Majd
megkezdte a nagy motívum keresését Kairóban, ahol
kidolgozta a színek világításbeli fokozatainak
törvényét, egy sajátosan értelmezett plen air
megoldást, melyet "napút" festészetnek nevezett. Első
nagy motívuma a Nagy-Tarpatak-vízesés volt 1905-ben,
majd a Görög színház romjai Taorminánál és a
Baalbek jelenti festészetének expresszionista és
panteisztikusan realista szakaszát. Libanonban
festette avarászlatos koloritú, szimbólumokkal terhes Magányos cédrust és a Zarándoklás a
cédrusokhoz Libanonban cím ű
képeket. Az 1905-ban festett Mária
kútja Názáretben című hatalmas
méretű kompozíciója zárja a Közel-Keleten
festett képei sorát. 1909-től
Nápolyban dolgozott, itt festette
utolsó főművét, a Tengerparti
sétalovaglást. Az 1910-ben rendezett
budapesti kiállításán a várt siker
elmaradt. A meg nem értés, a
magány megbontotta lelki
egyensúlyát és pszichés állapota
egyre rosszabbodott, előadásokban,
röpiratokban hadakozott fantazmagóriáival,
vízióival. Műveinek világsikerét nem érhette meg. Műv.L.1965.1k.479 o.,
Larousse 1991.1k.S47 o., MNL.6k.159 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Június) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)
|
