Képaláírás: Az angol királyi kastélyok
A balmorali kastély.

Ismertető szöveg: Osborne mellett Balmoralban töltötte legtöbb idejét az elhunyt királynő. Balmoral a skót felföldön, Aberdeen grófságban fekszik, melynek vidékeit Byron irta le csodaszépen "Tétlenség órái" czímű művében. E vidéken van Nagy-Britannia legmagasabb három hegycsúcsa : a Ben Muich Dhui, Braeriach és Cairntoul. A balmorali kastély a Dee folyó völgyében épült, körülbelül fele utón Aberdeen és Braemer városok között.
Eredetileg Albert herczeg gyenge egészségére való tekintettel választották Balmoralt nyaraló helyűl a skót hegyek friss, erősítő levegőjétől sokat vártak az orvosok. 1848 augusztusában utaztak oda először s annyira megszerették, hogy ez maradt állandó nyaraló helyük. Négy évig bérben laktak ott s 1852-ben vette meg a kastélyt Albert herczeg 31,500 font sterlingen. A királynő 1878-ban megvette a kastély szomszédságában levő fenyőerdőt is. A kastélyt megvétele után átalakították s azóta is sokszor bővítették.
Az épület roppant kemény gránitból épült nyugati homlokzatán a skótok védszentjét, Szent Andrást, a sárkányölő Szent Györgyöt és Szent Hubertet ábrázoló dombormű van. A főbejárat fölött a királyi czímer ékeskedik. A kastély 30 méter magas tornya messze vidékre ellátszik.
A régi skót ízlés szerint épült kastély belső berendezése is megfelel külső egyszerűségének. Az egyes szobák nagyon egyszerűen vannak bútorozva. Az egyedüli, a melyik pompásabb köztük: a nagy bálterem, mely skót trophaeumokkal és roppant nagy értékű kandeláberekkel van ékesítve.
A világtól elvonulva, zavartalanul élt itt a királynő női és anyai örömeinek. Sétálgatott, rajzolgatott, ifjabb éveiben vadászott is, néha meglátogatta a környékbeli parasztok házait. Szép nyári estéken gyakran összegyűjtöttek a parkban egy sereg skót legényt és leányt, a kikkel fáklyafénynél eltánczoltatták nemzeti tánczaikat, sőt a királyi család tagjai is gyakran elvegyültek skót nemzeti viseletben közéjük s velük járták a tánczokat. Viktória királynő nagyon szerette hű skót népét. Nem egyszer lehetett látni a parasztok szegényes viskóiban megajándékozta a szegényeket, vigasztalta a betegeket, megjelent a halottas házakban, részt vett keresztelőkön s szívesen elfogadott egy pohár wiskyt egy-egy fiától a népnek.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1901. február 3.)