Képaláírás: Felekiné Munkácsi Flóra búcsúfellépte alkalmával kapott emléktárgyai és koszorúi

Ismertető szöveg: Hogy a jeles művésznő mennyire összeforrott nemzeti színpadunkkal, mily általános kedveltségben állott és áll ma is, annak legfényesebb bizonysága az a rendkívül meleg ünneplés, a melylyel művésztársai, a hivatalos és a társadalmi körök elbúcsúztatták. Jellemzi ezt a koszorúk és egyéb emléktárgyak óriási sokasága, melyeket az ország minden részéből, sőt a külföldről is kapott. E koszorúk tömegét a művésznő márványmellszobra körűl csoportosítva, képben is bemutatjuk.
Ott van köztük legelső sorban a Nemzeti Színház tagjainak ezüstkoszorúja, melynek közepén ez alkalomra vert emlékérem csüng ezzel a felirattal: "'Félszázados kitűnő művészi működésének elismeréséül a Nemzeti Színház tagjai. 1854-1901." Ezüst koszorúikat küldöttek még : a művésznő szülővárosa, Baja, mely meleg hangú üdvözlő iratot is küldött, kifejezve "büszkeségét, hogy a nagy művésznőt magáénak nevezheti", - továbbá az Operaház tagjai, a művésznő leányfalvi tisztelői, az országos szinészeti akadémia, a lipótvárosi kaszinó, stb. Amerikából Chicagóból egy arany - koszorú érkezett Némethy Károly hazánkfia küldte s belsejébe a művésznő ifjúkori arczképét rejtette. A tömérdek babérkoszorú közül fölemlítjük a Nemzeti Színház igazgatóságáét, a Népszínházét, a Vígszínházét, Bérczik Árpádét, a művésznő pályatársai közül Prielle Kornéliáét, Blahánéét, Lendvaynéét. Egy német művésznő is küldött babérkoszorút: Ziegler Klára Münchenből s a következő verses üdvözletet irta hozzá:
"Was vergangen, kehrt nicht wieder,
Aber ging es leuchtend nieder,
Leuchtet's lange noch zurück! "
(A mi elmúlt, vissza nem tér, de ha fényesen múlt el, - még sokáig fenn ragyog.)
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1901. május 5.)