Képaláírás: Laufenauer Károly.

Ismertető szöveg: Mint a hazai orvosi tudomány terén kiváló szerepet játszó sok más szakemberünk, ő is az "Orvosi Hetilap" hasábjain fejtette ki irodalmi munkásságának oroszlánrészét. Miután a Schwartzerféle magán elme- és ideggyógyító-intézetben 1873-tól 1876-ig a speciális szakismereteket elsajátította s egy évig külföldön végzett tanulmányokat, a lipótmezei országos elmegyógyintézetben nyert alkalmazást mint másodorvos. Szabad idejének nagy részét főleg a központi idegrendszer ép és kóros szövettanának kutatására szentelte, de e mellett a klinikai észlelésekre és vizsgálatokra is nagy súlyt fektetett. 1878-ban egyetemünkön az elmekór- és gyógytan magántanárává képesíttetett, 1881-ben a fővárosi Szt. Rókus-kórház rendelő orvosa s 1882-ben a budapesti egyetemen az elmekór- és gyógytan rendkívüli tanára lett.
Hazánkban ő volt az első, a ki a hysteriát, a hypnosist beható kutatása tárgyává tette s Hőgyes tanárral szövetkezve, sok fontos tüneménynek észlelésével és élettani törvénynek földerítésével a külföldet megelőzte. Szaktevékenységének elismeréséül több külföldi tudományos társulat és a magyar tudományos akadémia tagjává választotta, s a hazai hasonló egyesületekben úgy a tudományos, mint népszerű előadások egész sorával járult ezek tevékenységének fejlesztéséhez és emeléséhez. 1892-ben egyetemünkön nyilvános rendes tanárrá neveztetett ki. Tanszékét fokozatosan fejlesztette s rendkívüli buzgalommal működött a vezetése alatt álló megfigyelő-osztályban, mely a Szent János-kórház kebelébe a budai oldalra tétetett át.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1901. május 5.)