Képaláírás: Szegedi népéletből

Ismertető szöveg: Nagyon érdekes Szeged mostani népe, a mint az idegen elemek beolvasztása után ma előttünk áll. Nyelvben már egységes, - mert a százezernyi magyar mellett a kevés német, szerb, oláh szóba alig jöhet, - hanem a tipus most sem egyforma s kettőt világosan meg lehet különböztetni. Egyik tipus az "Alsóváros"-ban, másik a "Felsőváros"-ban túlnyomó s mindenik annál inkább állandó, mert a két említett városrész lakossága csak ritkán szokott összeházasodni.
Az alsóváros népén a kun-törzs szomszédságát látjuk, de már a felsővárosi halász népben a nemzetiségi eredést a századokon át tartó néphullámzás folytán meghatározni nem lehet.
A felsőváros népe alkatára nézve szálasabb, nyúlánkabb és mozgékonyabb, mint az alsóvárosi nép, mely középtermetű, inkább alacsonyabb, tagbaszakadt, kevésbbé formás és nehézkes. Amaz közlékeny, értelmes, nyílt tekintettel, gyors, eleven észjárással és a kultúra iránt nagyobb fogékonysággal bir az utóbbi lassan gondolkozó, mintha fontolgató volna, inkább zárkózott, bizalmatlan és tartózkodó, sőt félszeg, nehezen halad, erősen ragaszkodik a régihez.
A felsővárosi egyenes, őszinte, vígságra, mulatozásra hajló - az alsóvárosi "kertöl" (nem határozott, nem őszinte), furfangos és vidámságra ritkábban kész a munkában azonban mindkettő bírós, kitartás, serény és erős. A felsővárosi nép sokkal formásabb, csinosabb és életrevalóbb, könnyebben belenyugszik és tud is alkalmazkodni a változott helyzethez és viszonyokhoz. Takarosabban és ízlésesebben s feltűnőbb fénynyel öltözködik, mint a régihez makacsul ragaszkodó s nehezen mozduló alsóvárosi nép.
Azonban míg a felsővárosi mozgékony és fényűzésre erősen hajló nép kalmárkodásával könnyen szerzett kincsét pazar jó kedvvel, könnyelműen tudja szórni, addig az alsóvárosi nép józan és szerény takarékossággal gyűjti filléreit s az ekével, kapával, verejtékes munkával lassan keresett szerzeményét nem egykönnyen bocsátja ki kérges markaiból.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1901. deczember 29.)