Képaláírás: Ristori Adelaide.

Ismertető szöveg: Eistori Adelaide 1822 január 29-ikén született a friauli Cividaléban. Szinészcsaládból származott, gyermekkorát a színpad közelében töltötte el, mondhatni, a színpadon nőtt föl. Már három hónapos korában látta a közönség a színpadon - mint bölcsőben nyugvó csecsemőt egy bohózatban. Három éves korában egy komoly drámában adott gyermek-szerepet. Első tapsait négy éves korában aratta egy "Pittore per amore" czímű darabban, ügyes szavalatával. Tizenkét éves korában már szerződött tagja volt Moncaloo igazgató társulatának apród- és kisr leány-szerepekre, két évvel később már ő játszotta a főszerepet a "Francesca daBimini"-ben. 1837-től 1840-ig a szard királyi színtársulat tagja volt, majd Mascherpa igazgató társulatához szegődött, a mely Mária Lujza pármai herczegnőnek volt udvari társulata. Rómában 1848-ban játszott először a Meíastesto-szinházban, néhány évvel később pedig a florenczi Niccolini-szinházban aratott nagy sikereket.
Tizenkilencz éves korában, mikor egyszer mint Stuart Mária lépett fel, akkori igazgatója, Mascherpa részvéttel mondta neki: "Édes gyermekem, a vígjátékban még csak viszed valamire, de a tragédiával jobb lesz, ha felhagysz." A fiatal művésznő azonban nem csüggedt el erre a lesújtó bírálatra, sőt fokozott erővel folytatta tanulmányait s hire csakhamar hazája határain túlra is eljutott. 1855-ben játszott először Parisban. Legouvé, az akkori legkedveltebb drámaírók egyike, rábeszélte, hogy vállalja el "Medea" czimű darabjának főszerepét, melyet az akkori legnagyobb franczia tragika Rachel, visszautasított. Ristori nehezen birta elszánni magát erre a vállalkozásra, félt, hogy felkölti vele maga ellen Rachel haragját s hogy a franczia közönség rész néven fogja ezt venni. De végre is eljátszotta a darabot 1856 tavaszán óriási sikerrel. Ezután körútra indult egész Európában, mindenütt fényes diadalokat aratva. Ekkor játszott Budapesten is, a hol még sokan vannak, a kik emlékeznek arra a lelkesedésre, melyet játékával keltett.
Nem sokkal ezután Londonban lépett fel, a hol az angol közönségnek lady Macbeth szerepében mutatkozott be. Merész kísérlete fényes sikerrel járt: Ristori a maga részére hódította London közönségét. Ekkor már elismerték elsőségét a drámai művészet terén az egész világon. Megfordult Európa minden nagy városában, Lisszabontól Szent-Pétervárig, Görögországtól Norvégiáig. Csakhamar az új-világba is elvitte művészetét 1866-tól 1869-ig Éjszak- és Dél-Amerikában vendégszerepelt, roppant hatással, halomszámra kapva a babért és az aranyat a lelkesülő amerikai közönségtől. Az 1874-75. években megismételte amerikai útját, sőt Ausztráliába is elment. Elmondhatta tehát magáról, hogy három világrészt hódított meg művészetének.
Becsvágyának és szorgalmának fényes tanújelét adta 1882-ben, 60 éves korában, a mikor megtanult angolul s a londoni Drury Lane színházban angol nyelven adta elő Macbeth, Erzsébet királynő és Stuart Mária szerepeit. Kísérletét roppant lelkesedéssel jutalmazta a londoni közönség. 1884-ben New-Yorkban vett búcsút a színpadtól, a hol egyik legkedvesebb szerepét, Stuart Máriát játszotta német társulattal. Teljesen azonban még se vonult vissza, mert jótékony czélra többször is fellépett még, - legutoljára Rómában 1896-ban Ernesto Rossi tiszteletére s a turini kiállitáson. Mind a két alkalommal Dante "Pokol"-jának ötödik énekét szavalta. Azóta visszavonultan él római palotájában emlékeinek és a jótékonyságnak, családja körében. Férje Capranica del Grillo marquis volt, a kivel az ötvenes évek elején kelt össze.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1902. február 9.)