Képaláírás: Zichy Mihály műveiből
A mentő-csolnak.

Ismertető szöveg: Szintén fiatalkori emlék - s ez a kiállításon is látható - a "Mentő csónak". Ezt Bécsben festette 1847-ben, mikor Waldmüller tanítványa volt. Az önállóság még nem mutatkozik benne, Waldmüller modora, felfogása és színei ismétlődnek rajta. De nagyon tanulságos egy művészi pálya kiindulása gyanánt. Tanulmányai közt a legjobb műve volt az ifjú Zichynek, s méltónak is tartották, hogy egy jutalomdíjat, melyért jelentkezett vele, megnyerjen. De az utolsó pillanatban másképen Ítéltet Erre az ifjú művész megbántódva hagyta oda Bécset, s elfogadta a kecsegtető ajánlatot, hogy egy orosz nagyherczegnő rajztanítója legyen Péterváron, a hol aztán művészi lelke önállóan és teremtő erőben fejlődött ki. A kép tehát nagy fordulatra emlékeztet. Nagyobb festmény, árvizi izgalmas jelenetet mutat. A csónak hullámzó vízen lebeg, megtelve a mennyire lehet. Látni a képen az akadémiai feladatot: minél több arczkifejezés. A csónakból ezt öreg, fiatal arczok, férfiak, nők hirdetik. Egy halott vagy alélt ifjút is látunk anyja ölében. A kétségbeesés közepette öreg szerzetes tartja a keresztet, a hit és megváltás jelét. A kompoziczió egészen megfelel az akkori idők érzelmes és kegyes felfogásának. A nagy csoportokat, a részletezést később is szerette Zichy, de mily sajátos eszmevilágban s mily ékesszólón!
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1902. február 9.)