Képaláírás: Tisza Kálmán.

Ismertető szöveg: Borosjenői és szegedi Tisza Kálmán (Nagyvárad, 1830. december 16. - Budapest, Józsefváros, 1902. március 23.) politikus, miniszterelnök, nagybirtokos, az MTA tagja.
Tisza Kálmán bihari birtokos nemesi családba született borosjenői Tisza Lajos (1798-1856) császári és királyi kamarás, Bihar vármegye alispánja, majd főispáni helytartója és gróf széki Teleki Júlia (1805-1863) negyedik gyermekeként. A hétgyermekes családban csak fiúk születtek, azonban közülük hárman kisgyermekként elhaláloztak.
Testvérei között tudhatta Tisza Lajost, a bihari főispánt, aki később a király személye körüli miniszteri tisztet töltötte be 1891 és 1894 között, valamint Tisza Domokost költőt, aki 19 évesen hunyt el. Továbbá testvére volt Tisza László, akinek Holles Ottíliától született Ilona nevű lányát Tisza István vette feleségül.
1860. július 21-én a nyírbaktai Degenfeld-kastélyban Tisza Kálmán feleségül vette gróf Degenfeld-Schonburg Ilonát (1839-1913) Degenfeld Imre, a tiszántúli református egyházkerület főgondnokának és bökönyi Bek Paulinának leányát, akitől négy gyermeke - egy leány és három fiú - született...
1848-ban a Batthyány-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztériumában segédfogalmazóként dolgozott. A Honvédelmi Bizottmánnyal Debrecenbe költözött. A szabadságharc leverése után másfél évre külföldre emigrált. Határozottan fellépett az 1859. szeptember 1-jei pátens protestáns autonómiát veszélyeztető intézkedései, majd a magyar törvényhozást a birodalmi tanácsnak alárendelő októberi diploma ellen is, és ezzel mint az alkotmányosság védelmezője nagy népszerűségre tett szert. 1860-ban visszautasította Bihar vármegye főispáni tisztjét, 1861-ben viszont már képviselőházi alelnök volt az országgyűlésben. A Teleki László-vezette határozati párthoz tartozott, majd amikor Teleki, aki történetesen Tisza nagybátyja is volt, öngyilkos lett, Tisza vette át rövid időre a párt irányítását. 1865-től tíz évig ő és Ghyczy Kálmán voltak a -balközép- vezérei. Ellenezte a deáki kiegyezést, 1868. április 2-án pártjával kiadták az úgynevezett bihari programot, amely állást foglalt a közös minisztériumokkal és delegációkkal szemben. Célként az önálló magyar hadsereget, pénzügyi és kereskedelmi rendszert jelölték meg. A párt szavazóit a 48-asoktól szerezte, így jelentősége megnőtt.
1875. március 1-jén elfogadták a status quót, az adott közjogi berendezkedést, és a meggyengült kormányerőkkel egyesülve létrejött a Szabadelvű Párt, amely három évtizedig tudott hatalmon maradni megszakítás nélkül. Az új hatalomkoncentráció bázisa az arisztokrácia és a középnemesi nagy- és középbirtokosok, valamint a nagytőkések voltak. Tisza maga 1875. március 2. és október 20. között a Wenckheim-kormány belügyminisztere, 1875. október 20. és 1887. február 11. között miniszterelnök-belügyminiszter, 1887. február 11. és 1890. március 13. között miniszterelnök, közben rövid ideig pénzügyminiszter és király személye körüli miniszter is volt. ... (Forrás: Wikipédia)