Képaláírás: Tisza Kálmán legutóbbi arczképei Ellinger Ede 1901. év őszén fölvett fényképei.
Ismertető szöveg: Borosjenői és szegedi Tisza Kálmán (Nagyvárad, 1830. december 16. -
Budapest, Józsefváros, 1902. március 23.) politikus,
miniszterelnök, nagybirtokos, az MTA tagja.
1848-ban a Batthyány-kormány vallás- és közoktatásügyi
minisztériumában segédfogalmazóként dolgozott. A Honvédelmi
Bizottmánnyal Debrecenbe költözött. A szabadságharc leverése után
másfél évre külföldre emigrált. Határozottan fellépett az 1859.
szeptember 1-jei pátens protestáns autonómiát veszélyeztető
intézkedései, majd a magyar törvényhozást a birodalmi tanácsnak
alárendelő októberi diploma ellen is, és ezzel mint az alkotmányosság
védelmezője nagy népszerűségre tett szert. 1860-ban visszautasította
Bihar vármegye főispáni tisztjét, 1861-ben viszont már képviselőházi
alelnök volt az országgyűlésen. A Teleki László-vezette határozati
párthoz tartozott, majd amikor Teleki, aki történetesen Tisza
nagybátyja is volt, öngyilkos lett, Tisza vette át rövid időre a párt
irányítását. 1865-től tíz évig ő és Ghyczy Kálmán voltak a "balközép"
vezérei. Ellenezte a deáki kiegyezést, 1868. április 2-án pártjával
kiadták az úgynevezett bihari programot, amely állást foglalt a közös
minisztériumokkal és delegációkkal szemben. Célként az önálló magyar
hadsereget, pénzügyi és kereskedelmi rendszert jelölték meg. A párt
szavazóit a 48-asoktól szerezte, így jelentősége megnőtt.
1875. március 1-jén elfogadták a status quót, az adott közjogi
berendezkedést, és a meggyengült kormányerőkkel egyesülve létrejött a
Szabadelvű Párt, amely három évtizedig tudott hatalmon maradni
megszakítás nélkül. Az új hatalomkoncentráció bázisa az arisztokrácia
és a középnemesi nagy- és középbirtokosok, valamint a nagytőkések
voltak. Tisza maga 1875. március 2. és október 20. között a Wenckheim-
kormány belügyminisztere, 1875. október 20. és 1887. február 11.
között miniszterelnök-belügyminiszter, 1887. február 11. és 1890.
március 13. között miniszterelnök volt. Közben rövid ideig volt
pénzügyminiszter és király személye körüli miniszter is.
(Forrás: Wikipédia)
|