Képaláírás: Képek Martinique szigetéről. - Saint-Pierre városa.

Ismertető szöveg: A Pelée vulkán déli lábánál, kis karéjos öböl partján feküdt St.-Pierre, a gyarmat legnagyobb kereskedelmi kikötője s legforgalmasabb városa. Hosszan nyúlt el a tenger partján s három részből állott: a kikötő, a belváros és a vár. Ezenkívül még két külvárosa is volt, az egyik Trois-Ponts hosszan terült el a Roxelane folyó partján, a másik a Fonds-Coré a tengerparton nyúlt végig, egész a kis Sainte-Philoméne falucskáig. St.-Pierre város utczái szűkek voltak, de bőségesen öntözhették, mert rendkívül bő vízvezetéke volt a városkának. A kikötő-városrészt mintegy 200 méter magas halom védelmezte a széltől s e miatt ez volt a város legforróbb része, míg a többi városrészt a keleti szél kellemesen hűsíthette. A kereskedelmen kívül rumkészítéssel is foglalkozott a szerencsétlen város lakossága s volt 16 rumgyára közt olyan is, a mely képes volt naponként tízezer liter rumot készíteni.
A sziget pompás növényvilágának megismertetésére már 1803-ban alakítottak egy botanikus kertet, a mely a leírások szerint gyönyörű szép lehetett, noha terménytelen pusztítást tett benne egy-egy forgószél. A szigetet valósággal ragyogó zöld mezbe borította délszak pompás növényzete, fel egészen a rettenetes Pelée vulkán legtetejéig, a hol a legmagasabb helyen, mintegy 400 faj páfrány finom lombozata sűrűsödött hatalmas erdőkké s borította árnyékba azt a kis krátertavat, a melynek vizében még a katasztrófát megelőző nap is fürödtek. Általában azokat a területeket, a melyek hasznos növények termelésére nem voltak alkalmasak mindenütt ellepte a délszak őserdeje : pálmák, bambusznád s a forró égalj egyéb örökzöld növényzete.
S most mindennek vége van. St.-Pierret eltemette a szétrobbant vulkán hamuja olyan gyorsasággal, hogy lehetetlen volt a lakosságnak menekülnie.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1902. május 18.)

Martinique (Martinique-kreol nyelven Matinik vagy Matnik) sziget a Karib-tengerben. A Kis-Antillák része. Jogi státuszát tekintve Franciaország egyik tengerentúli megyéje.
Legmagasabb pont: Montagne Pelée (1397 m).
A szigetet feltehetőleg Kolumbusz Kristóf fedezte fel 1502-ben. A helyi lakosok Madininának nevezték el, ebből keletkezett a mai neve. Gyarmatosítása 1635-ben kezdődött, amikor a franciák vették birtokba, és cukornád termesztésére rendezkedtek be Afrikából hozott rabszolgákkal. A rövid ideig tartó brit uralom kivételével mindig francia gyarmat volt. 1946. március 19-én lett Franciaország egyik tengerentúli megyéje.
A lakosság döntő többsége afrikai származású. A statisztika szerint 90% fekete (afrikai) és mulatt (fekete-fehér keverék), valamint ide számítják az indiai-afrikai keverékeket is. A fekete bőrűek többsége az afrikai rabszolgák leszármazottja. Ezenkívül érkeztek ide feketék a karibi térségből is, akiket "más karibi" kifejezés alatt szerepeltetnek a statisztikusok. A más karibiak a kínaiakkal együtt 5%-ot tesznek ki. A fehér (európai) lakosok, akik főként francia származásúak, szintén 5%-nyian vannak.
(Forrás: Wikipédia)