Képaláírás: Pillanatfelvételek a Magyar Tudományos Akadémia május 11-iki nagygyűléséből
Kozma Andor

Ismertető szöveg: Leveldi Kozma Andor (Marcali, 1861. január 12. - Budapest, 1933. április 16.) költő, műfordító.
1885-ben a legnagyobb hazai biztosító társaság, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság tisztviselője, majd főtitkára lett. Ugyanakkor állandó munkatársa volt a Pesti Hírlapnak, a Budapesti Hírlapnak, A Nemzetnek, a polgári liberális demokrata Az Ujságnak, az akkori irodalmi haladás főorgánumának, A Hétnek. A Borsszem Jankó szívesen közölte az irodalmi és politikai élet jelenségeiről rögtönzött, csattanós verseit. Kozma Andor Az Ujság hasábjain Koboz aláírással verses heti krónikákat írt, amelyekben ironikusan, néha szatirikusan kommentálta a politikai eseményeket. Andronicus néven vasárnapi tárcái jelentek meg a Nemzetben. 1893-tól a Kisfaludy Társaság tagjává választotta, 1899-től pedig annak másodtitkára lett. 1910-től kormánypárti programmal országgyűlési képviselő is volt.
Nagy része volt abban, hogy Ady Endre a főváros irodalmi díját elnyerte.
A törést Kozma Andor életében a forradalmak hozták. A forradalomtól félt, de az ellenforradalom eszközei visszariasztották. Ettől kezdve visszavonult a közélettől még a költészetében is. 1925-ben jelent meg Honfoglalás című történelmi regéje. Legjelentősebb műfordítói munkája Goethe Faust-jának fordítása volt, amely 1924-ben jelent meg. A húszas években írt három elbeszélő költeményt, két hőskölteményszerű múltidézést a magyar előidőkről (Turán, Honfoglalás) és egyet Petőfiről. Ezeknek már csak a nyelve és verselése vallott a mesterségéhez kitűnően értő művészre, nem tudott már kora ellen haladó lenni, de nem tudott hivő ellenforradalmár sem lenni.
A hetvenedik éve felé közeledő Kozma Andor valójában elhallgatott.
(Forrás: Wikipédia)