Képaláírás: A hajdani sport
A gladiatorok harcza

Ismertető szöveg: Különösen a rómaiak kedvencz sportját, a gladiátor-játékokat szokták mint a vérszomjas kegyetlenség rettentő példáját emlegetni, a mely a művelt Róma egyik legnagyobb szégyenfoltja. Színhelyük tudvalevőleg a köralakú czirkusz ülőhelyek roppant sokaságától körülvett porondja volt. szereplői az e czélra gondosan betanított, hatalmas testű gladiátorok, a kikre győzelem esetén nagy díj, roppant népszerűség, legyőzetés esetén rendesen halál várt. Különböző fegyverekkel küzdtek: leggyakrabban az egyiknek fején rostélyos sisak, jobbkarján és lábain vért, balkezében pajzs volt. fegyverül széles, rövid kardot forgatott, míg ellenfele meztelenül, csak egy háromágú szigonynyal küzdött, de volt egy finom, erős vashálója is, melyet ha jobban fegyverzett ellenfele fejére bírt húzni, övé lett a biztos győzelem. Ez utóbbi gladiátor neve retiarius volt. feladata pedig az, hogy ügyességgel küzdjön erősebb ellenfele ellen. Ha a küzdők valamelyike legyőzetve földre bukott: a másik nyakára illesztette fegyvere hegyét s körűinézett a közönség sorain, hogy mit kivan a közhangulat? Ha a nép fölfelé emelte hüvelykujját, ítélete kegyelemre szólt, ha lefelé tartotta, a vesztes gladiátorra ki volt mondva a halálos ítélet A végső ítéletet a díszhelyen ülő hivatalnok, a ki a játékot rendezte, adta meg, a császárság idejében a császár. Azonban majd mindig alkalmazkodtak a tömeg kívánságához, mert különben nagy botrányt támasztottak volna.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1903. márczius 29.)