Képaláírás: Margitay Tihamér festményeinek kiállításából
Virradat.

Ismertető szöveg: Itt van pl. a "Virradat" eddig ismeretlen s nagy gonddal festett szimbolikus képe, öt méter hosszú és három méter magas vásznon. A hatalom uralkodása a világ fölött minden időkben, - ez a festmény gondolata, kifejezésre jut benne az emberiség ideális boldogulásának reménye. Diadalszekéren, teljes pompájában tartja ünnepi menetét a hatalom, megtestesítve egy despota személyében. A nép görnyedten vonszolja a Hatalom szekerét, végtelen tömege elvész a távolban; csak itt-ott tekint vissza valaki, egy-egy gondolkodó fő; de ott áll mögöttük a hóhér pallosával, ott van a vigyázó őr korbácscsal kezében. Senki se merjen mozdulni. A diadalkocsit kisérik a Hatalom támogatói fényes menetben. Ám a levegőben ott lebeg a géniusz, az eszmék, a szabadság géniusza és ragyogón kél föl a nap. Virrad. A kép eszméje nincs kötve sem korhoz, sem nemzetiséghez.
Érdemes figyelmesen megvizsgálni a mozgalmas kép részleteit, egyes alakjait és berendezését. A fölkelő nap éles, tüzes fénye bevilágít mindent, a tömeget, egyeseket, a despota rideg alakját és a sivár tájat, mely egy kopár hegy alatt terül el A hegyen is ott a hatalom intézménye, egy vár, mely azonban már rom. A hatalom érzéketlen, észre sem veszi a kínlódó tömeget, a mint őt diadalszekerén előre vonszolja. A rabszolga tömeg eleje már bele jutott a napfénybe, a vakító világosságba s abban eltűnik siralmas tömege, mintha megszabadulna. A vonszolt trónus mögött az egyházat, mint a legközelebb támogató erőt, egy agg bibornok és keresztet vivő szerzetes képviselik. A környezetben látni minden minden időknek és minden népeknek előkelőit, főnemeseit: nőket, férfiakat vegyest Szürkeparipáján ül egy Bethlen Gábor korabeli oligarcha; fölötte régi magyar zászló leng. Emitt áhitatos apáczák, fehér liliommal kezökben; aztán modern főrangú hölgy, XVIII. századbeli franczia főúrral karöltve; előttük ledér nő, fedetlen mellel. A kocsi elején a középkori hóhér kinyújtott kezében halálosztó pallossal az igazságszolgáltatás kegyetlen fegyverével, mely fenyegeti az alázatos fejeket, ha fölemelkedni mernének. A kimerült tömeget a hajcsár korbácsa nógatja. A két lebegő géniusz: a Remény és a Béke, a virradat felé szállnak a megváltó szabadságot jelképező nap felé. A Múzsák is szolgálják és dicsőítik a hatalmat, de a költő a dicshymnuszba belevág lantjának szavával és felhangzik az ébredő szabadság lelkesítő dalának első akkordja. Sokáig lehet nézni a képet és gondolkozni rajta.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1903. szeptember 13.)