Képaláírás: B. Eötvös József.

Ismertető szöveg: "Mai számunkban báró Eötvös Józsefnek több arczképét közöljük. Ezek egyike, a mely arczképei közül a legkorábbi, egy Pierre Claude nevű franczia művész kőrajza után készült. Eredeti levonatai közül nincs meg egy sem; a lapunkban látható kép egy 1872-iki fametszet másolata. Egy másik arczkép az ötvenes évek elején ábrázolja Eötvöst, a ki akkor emigráczióban volt Németországban. A kép egy Albert-féle müncheni fénykép után készült. Egy másik 1860-ból fiával, az akkor 12 éves Loránddal tünteti föl báró Eötvös Józsefet. A hatvanas évekből való Eötvösnek az a fényképe, melyen keresztbe font karokkal áll az asztal előtt, valamint nejének képe is." (Forrás: Vasárnapi Ujság 51. évf. 13. sz. (1904. márczius 27.)

Ezután már nem tudott maradandót alkotni: ő mindig a birodalmi kormánnyal való kiegyezést pártolta, az események azonban egyre inkább forradalmi színt kezdtek ölteni. A szeptember 28-ai véres események (Lamberg grófnak a Lánchídon történt meglincselése) után Bécsbe utazott családjához, majd továbbment Münchenbe, ahol folytatta történelmi és bölcseleti tanulmányait, és kizárólag az irodalomnak élt. 1853-ban tért haza, s budai villájába vonult vissza. Még ez évben kiadta német nyelven azt a munkáját, amely Ausztria nagyhatalmi szerepének valódi biztosítékait tárgyalja. E könyvét sokan félreértették: azzal vádolták, hogy az ország ősi jogait akarja feláldozni, hogy Ausztriának engedményeket tegyen. 1855-től szinte csak az Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak élt, amelyet a forradalom után ő szervezett újjá. (Forrás:wikipedia)