Képaláírás: Spanyol bikaviadalok

Ismertető szöveg: "A chulo az első percztől az utolsóig szerepel. Kezdetben a bikát ingerli, azután a többi viadornak, ha netalán szükséges, segítségére készen áll. Ennek a szerepe nem jár valami nagy művészettel, csak épen bizonyos ügyességet meg lélekjelenlétet tételez fel. Ugyanis az ostoba bika csakis az elébe tartott cápát döfi, így könnyű kitérni előle. Aztán döfés után a bika rendesen megáll s nem üldözi ellenfelét; ha meg üldözi, akkor a chulo elszalad előle s átugrik a barrerán (korláton). A chulo szerepét akármely ügyes, bátor, épidegzetű ember átvehetné." Forrás: Vasárnapi Ujság 51. évf. 23. sz. (1904. junius 5.)

A bikával való küzdelem már a görögöknél megjelent (már Krétán is nagyon korán találkozunk a bikakultusszal), később a rómaiaknál is, ahol a legnépszerűbb szórakozási formát jelentették a gladiátorok véres viaskodásai egyrészt egymással, másrészt állatokkal, például bikákkal. Spanyolországban a mór uralom alatt a harcosok edzésként bikákkal küzdöttek lóhátról. A bikaviadal Spanyolországon kívül Portugáliában, Dél-Franciaországban és Latin-Amerika több országában (Mexikó, Kolumbia, Venezuela, Peru) is hatalmas népszerűségnek örvend. A középkorban a spanyoloknál a bikaviadal éppen olyan lovagjáték volt, mint a torna Cid Campeador például kitűnő bikaviador hírében állt. (Forrás:wikipedia)