Képaláírás: Spanyol bikaviadalok

Ismertető szöveg: "Hős a bika akkor, ha a köröndön a belépés pillanatától kezdve vad, nyugtalan és támadó; ellenkező esetben gyáva s akkor robbanó (banderüla de fuego) banderillákkal vadítják meg. Hősiességének legfőbb mértéke az, ha embert sebesít vagy öl, vagy pedig ha a pikadort lovastól együtt egy döfésre feldönti, avagy a levegőbe emeli. Nem ritkán megesik az is, hogy a barrerát (korlát) az üldözött torero után átugorja, a mikor a korláton kívül ácsorgó árusítók és nézők közt roppant riadalmat okoz. Ezért a korlát külső mentén elvonuló körúton mentőfalak vannak s az emberek ezek mögé menekülnek, vagy az arénába ugrálnak. Különben ilyen menedékhelyek magában az arénában is rendesen vannak." Forrás: Vasárnapi Ujság 51. évf. 23. sz. (1904. junius 5.)

A bikával való küzdelem már a görögöknél megjelent (már Krétán is nagyon korán találkozunk a bikakultusszal), később a rómaiaknál is, ahol a legnépszerűbb szórakozási formát jelentették a gladiátorok véres viaskodásai egyrészt egymással, másrészt állatokkal, például bikákkal. Spanyolországban a mór uralom alatt a harcosok edzésként bikákkal küzdöttek lóhátról. A bikaviadal Spanyolországon kívül Portugáliában, Dél-Franciaországban és Latin-Amerika több országában (Mexikó, Kolumbia, Venezuela, Peru) is hatalmas népszerűségnek örvend. A középkorban a spanyoloknál a bikaviadal éppen olyan lovagjáték volt, mint a torna Cid Campeador például kitűnő bikaviador hírében állt. (Forrás:wikipedia)