Ismertető szöveg: 1976. BERZSENYI DÁNIEL ÉS GYULAI PÁL
Berzsenyi Dániel születésének 200., és Gyulai Pál születésének 150. évfordulója alkalmából.
Ofszetny. 11 3/4 F. fog.
T.: Kass János
Névérték: 2,- Ft
Á 1976. szept. 28.-1977. dec. 31.
P 3 709 000 fog. 4 500
3131 3141 2 Ft Berzsenyi Dániel (1776-1836) 50,- 20,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Berzsenyi Dániel magyar költő. Régi nemesi családból származott. Alapfokú ismeretekre apja tanította, majd a soproni evangélikus líceumba került 1788-ban, ahonnan 1793-ban megszökött és Keszthelyen katonának állt. 1794-ben apja visszavitte a soproni iskolába, ahol 1795-ben befejezte tanulmányait. 1795-ben nagybátyja mellett élt Niklán. 1799-ben pedig feleségül vette a 14 éves másod-unokatestvérét, Dukai Takács Zsuzsannát. Kiss János lelkész és költő barátja fedezte fel 1803-ban, hogy verseket ír és ő hívta fel Kazinczy Ferenc figyelmét barátjára. Kazinczy lelkesen üdvözölte az új tehetséget. 1810-ben Berzsenyi Pestre utazott és megismerkedett Kazinczy szellemi körével, majd visszatért Niklára. Verseinek kiadását papnövendékek anyagi támogatásával jelentette meg 1813-ban, majd a második kiadásban 1816-ban. Kölcsey Ferenc 1817-ben bírálatot írt a kötetről. Ettől kezdve szinte egyáltalán nem írt több verset, esztétikai tanulmányokkal foglalkozott, műbírálatokat közölt. A nyelvújítók erősen bírálták provincializmusát és stílusának darabosságát. Berzsenyi első korszaka az ódák és elégiák korszaka volt. Ódái közül az 1807-ben született A magyarokhoz című a legjelentősebb. Elégiáinak kiemelkedő darabja A közelítő tél, mely közvetlen vallomás, amelyben a természet elmúlása az örök és mindenre kiterjedő elmúlást is jelenti. Életének ekkori mélypontjáról Kazinczyval kötött barátság ragadta ki. Ekkor, második korszakában, 1809-17 között keletkezett művei a nemesi világkép keretein túllépve, a felvilágosodás eszméinek lényegét tette magáévá. Néhány évi hangulati fellendülés után, újra a visszahúzódás évei következtek. Kölcsey 1817-ben írt bírálata szinte végérvényesen elhallgattatta a befelé fordulásra egyébként is hajlamos költőt. Visszavonultságából az sem mozdította ki, hogy 1830-ban megválasztották az Akadémia Filozófiai Osztályának tagjává. 1832-ben ismerkedett meg gróf Széchenyi Istvánnal, aki költészetét nagyra értékelte. Széchenyi munkásságának hatására, és saját gazdálkodói tapasztalatainak összefoglalásaként született A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól című tanulmánya 1833-ban. Főként elméleti stúdiumokat folytatott, hogy méltóképpen megfelelhessen Kazinczy bírálatára. Berzsenyi a XX. századi felfogás nyomán a magyar költészet egyik legnagyobbja volt. (Világir.Kisencikl.1976.1k.128 o.,Larousse 1991.1k.311 o., MNL.3k.727 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Május) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)