Ismertető szöveg: 1994. IRODALMUNK NAGYJAI (II.)
50-es ívekben nyomva.
Ofszetny. 12 F. fog.
T.: Pásztor Gábor
Névérték: 19,- Ft
Á 1994. máj. 19.-
1996. dec. 31.
P 550 000 fog.
4245 4292 19 Ft Balassi Bálint (1554-1594) 100,- 50,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)
Balassi Bálint magyar költő. Apja Balassa János főúr, főispán, nevelője Bornemissza
Péter, zólyomi udvari prédikátor volt. 1565-től Nürnbergben tanult.
Kilenc nyelven értett, beszélt horvátul, németül, latinul, olaszul, románul, szlovákul.
1569-ben apját Miksa magyar király hűtlenség vádjával elfogatta,
letartóztatta és a család Lengyelországba menekült. Apja 1570-ben megszökött a
fogságból, majd 1572-ben kegyelmet kapott. Ekkor fordította le szülei vigasztalására
M. Block elmélkedését - Beteg lelkeknek való füves kertecskét. 1575-ben részt vett
egy Báthori István erdélyi fejedelem elleni hadi vállalkozásban, de a
vesztes csatában megsebesült és Erdélybe menekült. 1576-ban Báthori kíséretében
volt, amikor lengyel királlyá választották. 1577-ben hazatért Liptóújvárra. 1584-ben
feleségül vette megözvegyült unokatestvérét Dobó István várkapitány leányát Krisztinát és a hozományát képező Sárospatak várát elfoglalta. Ekkor
vérfertőzésért és várfoglalásért perbe fogták. 1586-ban katolikus vallásra tért át, majd
házasságát érvénytelenítették és a vádakat elejtették. 1587-ben
születtek Julia-versei, melyeket korábbi
szerelme Losonczi Anna iránti érzelmei
tápláltak. 1588-89-ben íródott legtöbb műve,
így a Maga kezével írott könyve, Valahány
török bejt, Szép magyar Comoedia stb. 1589-ben
Lengyelországba ment. Feltehetően a
Krakkóban élő Wesselényi Ferencné Szárkándi
Anna ihlette a Célia-verseket. 1591-ben tért
haza, részt vett Divény és Kékkő ostromában .
1594-ben Esztergom alatt kapott halálos sebet. Balassi Bálint a régi magyar irodalom legnagyobb lírikusa volt, aki zaklatott
életsorsával dacolva nagyszabású költői életművet hozott létre. Korának legműveltebb
emberei közé tartozott, az első európai rangú költő a magyar irodalomban. Verseit
három csoportra lehet osztani: szerelmes, vitézi és istenes versekre. Az újabb
kutatások nyilvánvalóvá teszik, hogy Balassi szabályos és arányos ciklusokban
gondolkodott, miszerint két csoport, egyenként harminchárom versből áll. Feltehetőleg
még egy harminchármas ciklust tervezett, s egy utolsó költemény egészítette volna ki
a tökéletesen harmonikus építményt. A költő korai halála miatt azonban csak
huszonegy vers készült el az első hatvanhat után. Szerelmi versei - Annához, Júliához,
Céliához, Fulviához - az európai szerelmi költészet legjobb színvonalát adják. A vitézi
versei többnyire rendkívül dinamikus életképek, melyek egyszerre idézik a végvári élet
veszélyeit és örömeit - Vitézek, mi lehet... , Ó én édes hazám... -. A legjelentősebb
istenes lírájában teremtett. A maga bűnösségéről meggyőződve, üdvözülésében
kételkedő, mélyen meghasonlott ifjú férfi keresi a versekben a maga Istenét, hogy
bocsánatot, de legfőképpen megnyugvást nyerhessen - Mint az szomjú farkas... Adj
már csendességet... -. Életében egyetlen verse sem jelent meg, de angol, arab,
bolgár, eszperantó, finn, francia, japán, kazah, lengyel, német, orosz, román, svéd
nyelvű antológiákban 81 fordítás ismert verseiből. (Larousse 1991.1k.225
o.,Világir.Kisencikl.1976.1k.95 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Május) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)
|