Ismertető szöveg: 1972. RADNÓTI MIKLÓS
Radnóti M. (1909-1944) emlékére.
Mélyny. 11 1/4 : 12 F. fog.
T.: Bokros Ferenc
Á 1972. nov. 9.-1973. dec. 31.
P 7 005 000 fog. 5 000
2835 2816 1 Ft Portré 50.- 20.-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Radnóti Miklós magyar költő. Eredeti neve Glatter Miklós volt. Születése édesanyjának és ikertestvérének életébe került. A tragikus esemény miatt érzett bűntudat és bűnhődés vágya végigkísérte egész életét és költészetét. A szegedi egyetem bölcsészkarán magyar-francia szakon tanult. Egyik alapítója volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának. Megismerkedett Sík Sándorral, a tudós paptanárral és költővel, akinek hatására később - 1943-ban - katolizált. Korai verseire az avantgárd utórezgései, az expresszionizmus és a népi szürrealizmus jellemzőek. Első verseskötete Pogány köszöntő címmel jelent meg 1930-ban. 1931-ben a bibliai utalásokban gazdag Újmósi pásztorok énekét vallásgyalázás és izgatás miatt elkobozták és az ügyészség nyolc napi felfüggesztett fogházbüntetésre ítélte. 1934-ben feleségül vette szerelmes lírájának ihletőjét, Gyarmati Fannit. 1935-ben szerzett tanári oklevelet, de katedrához nem jutott, írásból és magántanításból volt némi jövedelme. Több napilap és folyóirat munkatársa volt, kritikai írásai a Nyugatban jelentek meg rendszeresen Szerelmi lírája a magyar költészetben páratlan. Ezek a versei, mint pl. a Tétova óda, Levél a hitveshez, az 1930-40-es évek fordulóján születtek. A fasizmus előretörésével - zsidó származása miatt - a fenyegetettségérzet és a helytállás kérdése költészetének fő motívuma. 1938-44 közötti időszak az eclogák születésének időszaka. Publius Vergilius fordításakor ismerkedett meg az ecloga műfajával, s ettől kezdve az újklasszicizmus törekvései mutatkoztak művészetében. Az utolsó saját összeállítású ecloga- kötete a Tajtékos ég. 1940 utolsó negyedében, majd 1942 júliustól ismét néhány hónapig munkaszolgálatosként különböző helyeken dolgozott. Utolsó behívója 1944. május 20-ra szólt a Bor melletti, német felügyelet alatt álló lágerbe. A tábor felszámolása után erőltetett menetben terelték a foglyokat nyugat felé, de az írást ekkor sem hagyta abba. Az elcsigázott, beteg költőt Abda határában lőtték agyon. Viharkabátjának zsebében találták meg költészetének legértékesebb darabjait tartalmazó "bori notesz"-t. Az utolsó verseiben idill és tragikum, élni akarás és halálvágy keveredik. A hagyományos műfajokban és formákban írt költeményekben a megtartó értékeket és élményeket keresi. Felidézi a hazai tájat, felesége Fanni és a barátok alakját, a béke hétköznapjait. De számot vet a jelen borzalmaival, a hazatalálás reménytelenségével is. Ebben az időben írta a Hetedik eclogát, a Nyolcadik eclogát, az Erőltetett menetet, melyek - többek között - bekerültek a Tajtékos ég című 1946-ban jelent kötetébe. (Larousse 1992.2k,413 o., MNL.15k.262 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Május) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)