Normál kép: 061.jpg   Méret: 699x970 Színmélység: 24bit Felbontás: 600dpi
Normál kép új ablakban 
Normal size picture in a new window

Ismertető szöveg: 1983. JUHÁSZ GYULA
Juhász Gy. (1883-1937) születésének 100. évfordulója alkalmából.
Ofszetny. 12 F. fog.
T.: Kass János
Á 1983. ápr. 15.-1984. dec. 31.
P 580 300 fog. 4 800
3562 3599 2 Ft Portré 50.- 10.-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)



Juhász Gyula magyar költő, tanár és hírlapíró. Középiskoláit Szegeden és Vácott végezte. 1902 és 1906 között végezte egyetemi tanulmányait Buapesten magyar-latin szakon. 1906 őszétől a máramarosszigeti piarista gimnázium, majd 1908-tól a nagyváradi premontrei gimnázium tanára volt. Első verseskötete 1907-ben jelent meg és Ady Endre líráját tükrözi. Nagyváradon ismerkedett meg szerelmi lírájának ihletőjével Sárvári Anna színésznővel. Nagyváradon születtek első Anna-versei és tájköltészetének első darabjai, mint pl. a Tiszai csönd. Korai költészetének második kötete az Új versek, az impresszionizmus és a parnasszizmus vonzásában formálódott. 1911 után Szakolcán, majd 1913-ban Makón tanított. 1914-ben öngyilkosságot kísérelt meg. 1917-ben visszatért Szegedre és egyre többet írt. Szerkesztőségekben dolgozott és versei, cikkei a baloldali lapokban jelentek meg. 1919-ben üdvözölte a proletárforradalmat, a szegedi színház direktóriumának tagja volt, ahonnan a bukás után elűzték. Hírlapírói tevékenysége igen sokrétű volt, nagy műveltségét, felelősségérzetét mutatja. A XX. századi magyar líra kiváló képviselője. Szerelmes versei kezdettől fogva a reménytelen vágyakozás és a beteljesületlen rajongás darabjai. Szerelme szimbólummá vált, alakja litánia formájú műveikben jelenik meg, mint pl. Profán litánia. Az I. világháború alatt írt verseit a Késő szünet című kötet tartalmazza. Az 1920-as évekbeli költeményei alkalmi versek, dedikációk és a népi világot idéző versei, mint a Tápéi lagzi, A tápéi Krisztus stb. Költészetét végigkísérik a "magyar versek", amelyek közül különösen a táj-versek jelentősek. A humanizmus életművének egyik meghatározója, és a munkásság sorsa verseinek kiemelt tárgya. Ilyen pl. a Sebesült munkás a Rókusban, A Munkásotthon homlokára stb. Az emberi szenvedés, bánat iránti együttérzése sajátos vallásosságával párosult. Költői alkotásainak kb. negyedrésze szonett. Prózai írásai csaknem valamennyi önéletrajzi vonatkozásúak. Egészsége nagyon fiatalon megromlott és kínzó tünetekkel járó idegbetegsége életének utolsó éveire visszavonulttá, melankólikussá és depresszióssá tette. Végül önkezével vetett véget irodalmi munkásságban gazdag és értékes életének. (Világir. Kisencikl.1976.1k.556 o., MNL.10k.367 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Április) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page