Ismertető szöveg: 1994. KOSSUTH LAJOS (III.)
Kossuth L. (1802-1894) halálának 100. évfordulója alkalmából.
50-es ívekben nyomva.
Ofszetny.: 11 1/2:12 F. fog.
T.: Szunyoghy András (keret)
Á 1994. febr. 17.-1996. dec. 31.
P 600 000 fog.
4230 4277 19 Ft Korabeli fotó 100,- 40,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Kossuth Lajos magyar államférfi. Birtoktalan köznemesi családból származott. Sárospataki jogi tanulmányait követően 1824-ben Pesten ügyvédi diplomát szerzett. 1824-32 között Zemplén vármegyében volt ügyvéd. Az 1832-36. évi országgyűléseken a távollevő főrendek képviselőjeként vett részt és az Országgyűlési Tudósítások szerkesztője, 1836-37-ben a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztője volt. E lapok "lázító" hangvétele miatt a bécsi udvar nyomására 1837. május 5-én letartóztatták és hűtlenség vádjával négyévi börtönre ítélték, ahonnan 1840 májusában szabadult amnesztiával. 1841 januárban megindította a liberális szellemű Pesti Hírlapot, melyben cikkeivel a feudális kiváltságok ellen, az ország alkotmányos függetlenségéért, a polgári szabadságjogok megteremtéséért lépett fel. Nézetei a konzervatívok, valamint gróf Széchenyi István éles bírálatát váltotta ki, amelyre a Felelet című röpiratban és újságcikkben válaszolt. Kezdeményezésére jött létre a Magyar Kereskedelmi Társaság, melynek irányítója volt. A hazai ipar támogatására létrehozott Védegylet alapító-igazgatója. 1847-ben az ellenzéki párt a Deák Ferenccel közösen szerkesztett Ellenzéki Nyilatkozatot fogadta el hivatalos programul. 1847-48-ban Pest vármegye követe és az ellenzék vezére volt az országgyűlésben. 1848 áprilistól szeptemberig a Batthyány-kormány pénzügyminisztereként a javaslatára kibocsátott Kossuth-bankókkal lehetett biztosítani a gazdaság működését. A forradalom fegyveres megvédése érdekében 1848. július 11-iki legendás beszédével elérte, hogy az országgyűlés 200.000 újoncot és 42 millió forintot szavazott meg e célra. Javaslatára megalakult a honvédelem megszervezésére az Országos Honvédelmi Bizottmányt. 1948. szeptember 24. és október 4. között országos biztosként toborzó úton járt az Alföldön. Október 18-tól a hadsereggel volt. November 1-én nevezte ki Görgey Artúrt a fel-dunai hadsereg fővezérévé. 1849 januárban Debrecenbe tette át székhelyét Alfred Candidus Ferdinand Windischgratz csapatai elől, és onnan irányította a honvédelem szervezését. Áprilisban részt vett a tavaszi hadjáratban. Április 14-én Debrecenben kezdeményezésére az országgyűlés trónfosztottá nyilvánította a Habsburg-Lotharingiai házat, kimondta Magyarország függetlenségét és egyidejűleg megválasztották Magyarország kormányzó-elnökévé. Május 1-én kinevezte a Szemere-kormány tagjait. 1849. augusztus 11-én - az összeomlás után - lemondott és minden hatalmat Görgey Artúrra ruházott át. Augusztus 17-én Törökországba menekült. Először Viddinben és Sumenben élt, majd a török hatóságok - osztrák és orosz nyomásra - 1850 februárban Kiutahiába internálták, amelyet csak 1851 szeptemberben hagyhatott el. 1851 áprilisban alkotmánytervezetet dolgozott ki, majd Londonban és az USA-ban tett előadókörutat, ahol pénzt és fegyvereket gyűjtött egy új magyar szabadságharchoz. 1852-ben Londonban telepedett le, ahonnan 1861-ben Itáliába költözött. 1865-től Turinban - ma Torino - élt. 1859 májusban Magyarország felszabadítása érdekében Klapka Györggyel és gróf Teleki Lászlóval megalakította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot. 1867-ben Deák Ferenchez írt nyílt levelében élesen ellenezte a kiegyezést. 1882-ben tiltakozott a magyarországi antiszemita mozgalmak ellen. 1889-ben elveszítette magyar állampolgárságát, melynek kapcsán iratainak kiadásán haláláig dolgozott. Négy és fél évtizedes emigráció után az olaszországi Turinban halt meg. Hazahozatott hamvait 1894. április 1-én temették el Budapesten. (Larousse 1992.2k.524 o., MNL.11k.374 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Március) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)