Normál kép: 072.jpg   Méret: 713x846 Színmélység: 24bit Felbontás: 600dpi
Normál kép új ablakban 
Normal size picture in a new window

Ismertető szöveg: II. Rákóczi Ferenc Magyarország és Erdély fejedelme. I. Rákóczi Ferenc (1645-1676) és Zrínyi Ilona fia. Mostohaapja, Thököly Imre oldalán már 1683-ban a Bécs elleni török támadás idején részt vett a hadjáratokban. Thököly bukását követően édesanyjával Munkácson élt. Munkács feladása után 1688-ban édesanyjától elszakították, a kijelölt gyámja gróf Kollonich Lipót római katolikus főpap (1631-1707) lett. A bécsi udvar Csehországba vitette, és a jezsuitákkal neveltette, majd a prágai egyetemen tanult. 1694-ben feleségül vette Sarolta Amália hesseni hercegnőt és visszatért Magyarországra, ahol Sáros vármegye főispánja lett. 1698-ban gróf Bercsényi Miklós (1665-1725) hatására a rendi szervezkedés élére állt. Miután XIV. Lajos francia királlyal folytatott levelezésére fény derült, 1701 áprilisában letartóztatták Nagysároson és a következő hónapban a bécsújhelyi börtönbe zárták. Novemberben - a börtönparancsnok segítségével - megszökött és Lengyelországba menekült. 1703 elején a tiszaháti felkelők kérésére a felkelés élére állt. A brezáni kiáltványában fegyverbe szólította az ország lakosságát és 1703 júniusában visszatért Magyarországra és a kibontakozó Habsburg-ellenes rendi függetlenségi szabadságharc élére állt. 1704-ben már az ország legnagyobb része a kezükre került. Számos hadjáratot és várostromot vezetett, több csatában győzedelmeskedett. 1704 júliusában a gyulafehérvári országgyűlés Erdély fejedelmévé, 1705 szeptemberében a szécsényi országgyűlés a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé választotta. Központosított, reguláris hadsereggel rendelkező állam megteremtésére törekedett. 1708-ban a katonáskodó jobbágyokat felszabadította a földesúri kötöttségek alól. Szövetséget keresett a francia királlyal és az orosz cárral, de a szabadságharc külpolitikai elszigeteltségét nem tudta áttörni. 1704-ben és 1706-ban sikertelen béketárgyalásokat folytatott a bécsi udvarral. A császári hadsereg egyre inkább megnyilvánuló fölénye a szabadságharc gyengülését, 1708-tól pedig sorozatos katonai vereségek elszenvedését eredményezte. 1709-től a tomboló pestisjárvány következtében katonai ereje egyre csökkent. 1711 februárjában orosz katonai segítségért Lengyelországba ment, és távollétében gróf Károlyi Sándor kuruc tábornok (1669-1743) 1711. április 30-án megkötötte a szabadságharc végét jelentő szatmári békét, és a kuruc csapatok május 1-én a majtényi síkon letették a fegyvert. Rákóczi, miután nem fogadta el a békekötés feltételeit, Lengyelországban maradt, majd 1713-15 között Franciaországban élt, és támogatást próbált szerezni Erdély önállóságának megvalósításához. 1715-ben az udvari élettől a kamalduliak grosbolis-i kolostorába vonult vissza. 1717-től III. Ahmed török szultán (1673-1736) meghívására és az osztrák-török háború hírére Törökországba utazott, de a harcokba - a közben létrejött békekötés miatt - nem kapcsolódhatott be, de Törökországban maradt, Rodostóban élt haláláig. Ezután sikertelen diplomáciai tervezgetésekkel, az emigráció ügyeivel és írásaival foglalkozott. Hamvait 1906-ban hozták el Rodostóból és a Kassai dómban temették el. (Larousse 1994.3k.423 o., MNL.15k.290 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Március) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page