Ismertető szöveg: 1975. ALBERT SCHWEITZER
A. Schweitzer (1875-1965) születésének 100. évfordulója alkalmából.
Mélyny. 12:11 1/2 F. fog.
T.: Légrády Sándor
Névérték: 40 f
Á 1975. jan. 14.-1976. dec. 31.
PM 468 764 fog. 4 500
3012 3014 40 f Kórházépítés, Lambarene 15,- 5,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Albert Schweitzer német orvos, teológus, zenetudós, humanista és filozófus. Középiskoláit Mühlhausenben végezte. Orgonatanulmányait szintén ott kezdte, majd Strassburgban és Párizsban folytatta. Közben a strassburgi egyetemen teológiát és filozófiát tanult 1898-ig. 1900-ban szerzett filozófiai, majd teológiai doktorátust. Orvosi stúdiumokat is folytatott 1905-11 között. Érdeklődött a Bach-kutatások iránt. 1906-ban részt vett a Bach Társaság megalapításában Párizsban. Fő műve: Bach a zeneköltő (1905). Tanulmányt írt a régi barokk orgonákról A német és francia orgonaépítés művészete címmel. 1912-től - kisebb megszakításokkal - a Kongó-vidékén, - Gabonban - Lambarénéban orvos-misszionárius volt, kórházat alapított főként a lepra és az álomkór gyógyítására., melynek költségeit írói és orgonaművészi jövedelméből fedezte. Az I. világháború alatt mint ellenséges ország polgárát rövid ideig Gabonban tartották fogva, majd hadifogolyként Franciaországba vitték. Strassburgban orgonahangversenyeket adott és igehirdetői munkát is végzett. Írt kultúrfilozófiai és teológiai műveket is, mint Kultúra és etika, Etika, kultúrfilozófia címmel. 1924-ben tért vissza Gabonba és 350 beteg ellátásához szükséges új kórházat, illetve 150 leprás beteg részére lepratelepet létesített, a kórházban 36 orvosból és kisegítókből álló személyzettel. E közben sem hagyott fel muzsikusi és tudományos tevékenységével. Európa-szerte folytatta Bach műveinek közreadását. Tevékenységéért az angol királynő 1955-ben érdemrendet adott át az "őserdő doktorá"-nak. A világot érthetetlennek és titokzatosnak, századunkat az emberiség szellemi hanyatlásának látta és ezért kivonult ebből a romlásnak indult világból a lambarénéi missziós kórház emberbaráti intézményébe. Miután teológus is volt, a vallásos elkötelezettség és a gondolkodás racionalizmusának összebékítésére törekedett. Emberi magatartása, írásainak humánus elkötelezettsége egyedi és tiszteletreméltó. "A népek testvérisége érdekében végzett tevékenységéért" 1952-ben Nobel-békedíjat kapott. 1953-ban - a díj átvételekor - mondott beszédét több nyelvre lefordítva világszerte kiadták. (Nobel-díjasok Kisl.1985.694 o., MNL.15k.896 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Január) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)