Normál kép: 096.jpg | Méret: 770x551 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 600dpi |
Nagy kép: 096_nagykep.jpg | Méret: 876x627 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 600dpi |
Ismertető szöveg: 1945. VÉRTANÚK Sárközi György magyar író, költő és műfordító. Felesége Molnár Márta Molnár Ferenc (1878-1952) leánya, Horváth Ádám édesanyja. Jogi, zenei és bölcsészeti tanulmányokat folytatott. 1918-tól a Nyugat munkatársa volt. 1926-ban az Angyalok harca című verses kötettel jelentkezett, mely vallásos hitét tükrözte. A Váltott lélekkel című verseinek témája az érzéki szenvedés, illetve a halálfélelem. Ezeket követte 1931-ben a Mint oldott kéve című regénye. 1935-töl 1938-ig a Válasz, majd 1937-től a Magyarország felfedezése sorozat szerkesztője volt. Dózsa című drámája 1939-ben jelent meg költői nyelvezettel. Miközben a Márciusi Front egyik szervezője volt, Higgy a csodában címmel újabb verses kötettel jelentkezett. 1942-ben, majd 1944-ben hívták be munkaszolgálatra. A nyilasok elhurcolták és útban Németország felé halt meg. 1999-ben jelent meg Összegyűjtött versei és műfordításai.(MNL.15k.810 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Január) http://mek.oszk.hu/10200/10292/) Nagy Imre magyar költő. Szegényparaszti családból származott. Nagy nyomorban élt, bár Móricz Zsigmond és fiatal íróbarátai mindent megpróbáltak, hogy segítsenek rajta. Első verse 1927-ben jelent meg a Magyar Falu c. hetilapban, majd a Kelet Népe, a Híd, a Szabad Szó közölte verseit. Kapcsolatba került a szociáldemokrata földmunkás-mozgalommal, a Márciusi Front debreceni képviselőivel, 1938-ban riportokat közölt tőle a Népszava és a Tovább. A Kenyér és jog c. újságcikke miatt kétévi börtönre ítélték, de büntetését már nem tudta letölteni, belehalt a nélkülözésektől szerzett gyomorbetegségébe. Kállai Gyula írja Nagy Imréről: Ady és Baudelaire volt a reggelije és vacsorája egy kis darab kenyér. Valóban, Nagy Imre vérbeli költő volt, törvényes leszármazottja letűnt századok nagy névtelenjeinek. Szegénysége állandó és kegyelem nélküli robotra, kaszára, kapára, verejtékezésre ítélte. Gyenge fizikuma csak fokozta rendkívüli érzékenységét. Legtöbbször nélkülöznie kellett az írás minimális kellékeit is. Munka közben "gondolta ki" verseit, boldog volt, ha este a községházáról kiselejtezett adóívek hátára letisztázhatta. Életében kevés elismerést kapott. Igazából Móricz Zsigmond állt melléje, sűrűn hozta a Kelet Népében verseit. 1942-ben halt meg 46 éves korában. Ahogy Veres Péter írta: testét elnyűtte a szegénység, a nélkülözés. S aki életében semmit, halálában a Horthy államtól ingyen koporsót kapott. (Forrás: Wikipédia) |
Kapcsolódó dokumentum: Konecsni György: Koltói Anna és Knurr Pálné |