Képaláírás: Az ezredévi emlék szoborművei. - Kiszer fényképei.
Könyves Kálmán.

Ismertető szöveg: Kálmán - horvátul Koloman - (1074? - 1116. február 3.) magyar király 1095-től, horvát király 1097-től, Dalmácia királya 1106-tól haláláig. Apja I. Géza király, anyja Zsófia királyné, aki a belga-limburgi Arnulf herceg leánya volt. Kálmán királyt utódai csúf és beszédhibás embernek írták le. Jogosan feltételezhető, hogy ez szándékos rosszhír-keltés: valószínűleg az általa megvakíttatott, majd fia halála után trónra kerülő II. Béla és leszármazottai álltak így utólagos bosszút Kálmán királyon.
Már életében Európa egyik legműveltebb uralkodójaként tartották számon, erre utal közismert ragadványneve, a Könyves. Híressé a középkorban felvilágosultnak számító politikájával vált.
Megreformálta és enyhítette elődje, László törvényeit, ritkábban alkalmazva a halálbüntetést és eltörölte a kényszervallatást. Elfogadta a papi nőtlenségről szóló állásfoglalást és lemondott az invesztitúra jogáról (erre László még nem volt hajlandó), de ő sem engedte, hogy a püspökök hűbéresküt tegyenek a pápának. Kötelezővé tette a házasság egyházi szentesítését és fölállíttatta a nyitrai püspökséget. Azért, hogy tanulatlan személyeket ne nevezhessenek ki egyházi pozíciókba, az Esztergomban tartott zsinat azt is elrendelte, hogy a kanonokok egymás között latinul beszéljenek.
Megakadályozandó a királyi vagyon csökkenését elrendelte, hogy a fiúág kihalásával a nemesi birtokok a királyra szálljanak. Hosszú távra meghatározta az erdélyi vajda és a horvát bán címek használatát. Intézkedéseket hozott a rabszolga-kereskedelemről, a zsidókról és a honvédelemről.
(Forrás: Wikipédia)