Képaláírás: Gróf Károlyi István

Ismertető szöveg: Nagykárolyi gróf Károlyi István (Pest, 1845. február 3. - Nagykároly, 1907. július 31.) politikus, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja. Liberális eszmei világú, többnyire pártonkívüli politikusként, országgyűlési képviselőként 1887-től vett részt a magyarországi közéletben.
1866-tól az olasz kormány alá rendelt Magyar Légióban szolgált Klapka György tábornok segédtisztjeként. A légió 1867. évi feloszlatását követően bátyjával, Károlyi Tiborral közösen ők felügyelték a hazatérő magyarok útját, de a határon az osztrák rendőrség letartóztatta, s csak Bismarck porosz miniszterelnök közbenjárására kerülte el a haditörvényszéki felelősségre vonást. Rövid párizsi tartózkodást követően még 1867-ben hazatért, átvette a nagykárolyi Károlyi-uradalom igazgatását és bekapcsolódott Szatmár vármegye politikai életébe.
1872–1875-ben a főrendiház jegyzőjeként tevékenykedett. 1887-ben pártonkívüli független jelöltként a nagykárolyi választókerület országgyűlési képviselője lett. 1892-től négy éven keresztül a Szabadelvű Párt frakciójában foglalt helyet, majd 1896-tól ismét pártonkívüliként vett részt a parlamenti munkában. 1901-ben nem indult az országgyűlési választásokon, de a főrendiház tagjaként továbbra is alkalma nyílt közelről követnie a belpolitikai eseményeket. Az 1904. november 18-ai, zsebkendőszavazás néven elhíresült parlamenti botrány - az ellenzéki obstrukció letörésére erőszakosan keresztülvitt házszabály-revízió - tiltakozásra késztette, csatlakozott a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párthoz és 1905-től haláláig ismét Nagykároly országgyűlési képviselője volt e párt színeiben.
Igazgatósági tagja volt a Nemzeti Lovardának, elnöke a Nemzeti Casinónak, díszelnöke a Caritas fővárosi jótékonysági egyletnek, 1907-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagjává választották.
(Forrás: Wikipédia)