Képaláírás: XI. Tábla: Kígyózó fűtőcsövek

Ismertető szöveg: "Fűtésre legjobb, mert legkevésbé tűzveszélyes is, a melegvíz-fűtés, vagy az alacsony nyomású gőzfűtés, a melynek központi kályhája a pinczében igen czélszerűen helyezhető el, a melegítő csövek, ú. n. kigyózó-csövek (XI. Tábla 3. sz.), az ablakmélyedésekbe, vagy olyan sarkokba helyezendők, amelyek rossz világításuknál fogva kiállítási czélokra kevésbé alkalmasak, képtári helyiségekben pedig, minthogy a kisugárzó meleg a festményeknek nagyon árt, mindenkor a terem közepére állítandók; ilyen kígyózó fütőcsöveket burkolattal ellátni teljesen felesleges, ez csak sok meleget emészt s a tisztántartást nehezíti. A kígyózó fűtőcsövek elzáró készüléke levehető legyen, mert a látogató közönség kíváncsiságból forgatni szokta azt s ezzel vagy elzárja a meleget, vagy a cső a szükségesnél több meleget áraszt. Ha a melegítő csöveket a padlóba mélyítjük, ennek előnye: a hőség egyenletesebb terjedése, hátránya: hogy alig kerülhető el, hogy bútorok vagy gyüjteménytárgyak itt-ott a csővezetékre ne kerüljenek, ami a gyüjteménytárgyakra káros befolyással lehet; ilyen esetekben a megfelelő helyeken fafedőlapokkal védekezzünk. Elkerülhetetlen továbbá, hogy a csővezetéket fedő vasrácson át por és szemét ne hulljon a forró vascsövekre, ami sokszor kellemetlen szagot terjeszt, de meg örökös tisztogatással is jár."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/16100/16140/16140.pdf)