Képaláírás: Az alkörmös nevű növény nála is előfordul. Mérgező hatása van a bogyójának, ezért csak egy helyen tűrök neki a mutatós virága és termése miatt. A hosszú virágvég utolsó kis bimbóinak mintha direkt árnyékot adna a kunkorodó levél.

Ismertető szöveg: Az alkörmösfélék (Phytolaccaceae) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének egyik családja. 16 nemzetségébe mintegy 120 faj tartozik. A fajok többsége a trópusokon él. A család fajain számos ősi bélyeg figyelhető meg.
Virágaik spirociklikusak, a virágtakaró egy- vagy különnemű is lehet. Termésük bogyó, tok vagy makk. Ép szélű, tagolatlan leveleik szórt állásúak. A fajok között fák, cserjék és liánok is előfordulnak. Gazdasági jelentőségük csekély. Legismertebb képviselőjük az amerikai alkörmös (Phytolacca americana), amelynek éretten bíborvörös bogyóit sokáig élelmiszerszínezékként használták; Franciaországban a vörösbor színezésére termesztették is - színezőanyaga az a betacián, ami a cukorrépában is megtalálható. Miután kiderült, hogy triterpénszaponint és lektint tartalmaz, ilyetén használatát betiltották.
Néhány fajukból gyógyászatilag hasznosítható anyagokat nyernek ki.
Egyes fajok gyökere szaponint tartalmaz; ezeket helyenként mosószernek használják.
Néhány fajuk leveleiből főzeléket főznek.
(Forrás:https://hu.wikipedia.org/wiki/Alk%C3%B6rm%C3%B6sf%C3%A9l%C3%A9k)